Olvasónapló

"Szorosan összefügg ezzel egy másik felismerés, amely az emberi hatalom természetére vonatkozik. Szemben az erővel, amely minden egyes elszigetelt ember tulajdona és képessége az összes többivel szemben, hatalom csak akkor jön létre, ha az emberek egyesülnek, hogy cselekedjenek, és a hatalom eltűnik, ha – bármilyen okból – szétszóródnak és elhagyják egymást. Következésképp azok az eszközök, amelyek életben tartják a hatalmat, az összekapcsolódás és az ígéret, az egyesülés és az egyezségkötés, s ahol és amikor az embereknek sikerül érintetlenül fenntartaniuk azt a hatalmat, amely valamilyen sajátos tett vagy cselekvés során kialakult közöttük, már benne vannak egy olyan szilárd világi struktúra megalapozásában, konstituálásában, amely mintegy szállást ad egyesített cselekvési hatalmuknak. Az ember világépítő képességének egyik eleme az az adottsága, hogy ígéretet tud tenni és meg tudja tartani ígéretét, Ahogy az ígéretek és az egyezségek a jövőre vonatkoznak és stabilitást adnak a ...

"Mielőtt az amerikai átlagfilozófia a rousseau-i fogalmak áldozatává vált volna ezekben a kérdésekben – és ez nem következett be a tizenkilencedik század előtt –, az amerikai hit egyáltalán nem az emberi természetbe vetett, félig vallásos bizalmon alapult, hanem épp ellenkezőleg azon, hogy a közös kötelékek és a kölcsönös ígéretek lehetővé teszik az egyedi emberi természet fékentartását. Az egyes ember számára az ad reményt, hogy nem az ember, hanem emberek népesitik be a földet és hozzák létre maguk között a világot. Az emberi evilágiság menti meg az embert az emberi természet csapdáitól." (Arendt, 228)

"Mert a kiválóság iránti szenvedélytől független hatalomvágy és hatalomakarás jellemzi ugyan a zsarnokot, mégsem tipikus politikai vétek, inkább olyan tulajdonság, amely minden politikai élet megsemmisítésére tör, vétkeinek megsemmisítésére éppúgy, mint erényeiére. A zsarnok épp azért szeret minden ember társaságán felülemelkedni, mert hiányzik belőle a vágy, hogy másoknál jobb legyen, hiányzik belőle a kiválóság iránti szenvedély, fordítva pedig, az embereket a kiválóság vágya készteti arra, hogy szeressék a világot és élvezzék a hasonlók társaságát, s ez ösztönzi őket a közügyekben való részvételre." (Arendt, 156-157)

"Kétségkívül minden tettnek megvan az indítéka, celja és elve, de a cselekvés maga, bár kihirdeti célját és nyilvánvalóvá teszi elvét, a cselekvő legbensőbb indítekait nem tárja fel. Az indítékok sötétben vannak, nem fénylenek, hanem elrejtőznek, s nemcsak mások elől, hanem többnyire a cselekvő elől s introspekciója elől is. Így mivel az indítékok keresése, az a követelés, hogy mindenki tárja fel nyilvánosan legbensőbb motivációját, a lehetetlent tűzi célul, minden szereplőt képmutatóvá változtat. Abban a pillanatban, amint megkezdődik az indítékok feltárása, a képmutatás elkezd megmérgezni minden emberi kapcsolatot." (Arendt, 126-127)

"...a történelem korábbi részében nincs előzménye és megfelelője az elmúlt, századok forradalmi szellemének, amely a felszabadulás és egy olyan új ház felépítésének a vágya, ahol ellakhat a szabadság." (Arendt, 45)

"[a görögök] Sem az egyenlőséget, sem a szabadságot nem tartották az emberi természet inherens tulajdonságának, egyik sem volt phüszei , természettől adott és magától értetődő, hanem nomó eredt mind a kettő, vagyis konvencionális volt és mesterséges, emberi erőfeszítés eredménye, s az ember által létrehozott világ tulajdonsága." (Arendt, 39)