Mások szövegei

"«A varjak azt állítják, hogy egyetlen varjú is szétrombolhatná az eget. Ez kétségtelen. Ámde semmit sem bizonyít az éggel szemben. Az ég éppen azt jelenti, hogy nincs lehetőség a varjak számára.» Ez az életérzés a maga reménytelenségében, kétségbeesettségében és sajátos szubjektív tragikumával az imperialista kor polgári értelmiségének alapvető életérzése. Valóban, ha az embernek valami köze volna a világhoz, akkor Kafka szerint is meg tudná változtatni. Csakhogy ez az életérzés azt sugallja, hogy az embernek semmi köze a világhoz!" (Hermann István)

"A következőt kell tehát bizonyítani: vannak olyan indokok (evidenciák és igaz ismeretek), hogy amennyiben ténylegesen ezek motiválják a racionalizmus melletti elkötelezettségünket, akkor a racionalizmus választása nem irracionális (sem az önkényesség, sem a puszta kauzális meghatározottság értelmében).  Ilyen motívum az a belátás, hogy maga a racionalitás meg van alapozva a történelemben (sőt az evolúcióban), abban az értelemben, hogy a racionalitás a történelem (és az evolúció) terméke. Ha erre a belátásra hivatkozunk, akkor a racionalizmus választásának az a jelentése, hogy azt választjuk, amivé az embert a történelem és az evolúció tette, vagyis az embert választjuk mint racionális lényt. Természetesen sohasem lehet kizárni az irracionalizmus választását. Ennek pedig az a jelentése, hogy tagadjuk a történelmet és az evolúciót, vagyis az embert mint racionális lényt." (Kelemen, 79)

"Esetünkben a kapitalizmus mint globális rendszer és az irracionalizmus mint a burzsoázia világnézetét megfogalmazó filozófia között állapítható meg a kauzális kapcsolat, Lukács korábbi korszakának nyelvén ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az irracionalizmus létrejöttének és elterjedésének az a magyarázata, hogy kifejezi a burzsoázia «lehetséges» vagy «hozzárendelt tudatát». Ez a nyelv természetesen a Történelem és osztálytudat nyelve, s hogy itt is használhatónak bizonyul, arra utal, hogy folytonosság van Az ész trónfosztása és a Történelem és osztálytudat magyarázó sémái között." (Kelemen János, 69-70) In: Boros János (szerk.): Ész, trónfosztás, demokrácia

"[Az irracionalizmus] Története tehát a tudománynak és a filozófiának attól a fejlődésétől függ, amelynek új kérdéseire épp olyképpen felel, hogy a puszta problémát feleletté stilizálja, hogy az elvi megoldhatatlanságot a világmegértés magasabb formájának nyilvánítja. A kinyilvánított megoldhatatlanságnak ez a feleletté stilizálása, az az igény, hogy ebben a felelet elől való kitérésben, meghátrálásban, megfutamodásban pozitív felelet, a valóságnak igazabb elérése foglaltatik: ez az irracionalizmus döntő jegye. Az agnoszticizmus is kitér az ilyen kérdésekre való válaszadás elől; de csak arra a kijelentésre szorítkozik, hogy lehetetlen rájuk választ adni, többé vagy kevésbé nyíltan hárítja el a válaszadás lehetőségét egy állítólag egzaktan tudományos filozófia nevében." (Lukács György, 78)

"Az irracionalizmus ellenben, hogy itt eleve röviden összefoglaljam azt, amit később konkrétan és behatóan fejtek majd ki, épp itt megáll, a problémát abszolútnak nyilvánítja, az értelemszerű megismerés korlátait a megismerésnek általában korlátaivá merevíti, sőt az ekként mesterségesen megoldhatatlanná tett problémát «észfelettivé» misztifikálja. Értelem és megismerés egyenlősítése, az A vitamin felfogás, hogy az értelem korlátai a megismerésnek általában korlátai, az «észfelettiségnek» (az intuíciónak stb.) beállítása ott, ahol az ésszerű megismeréshez való továbbhaladás lehetséges és szükséges: ezek a filozófiai irracionalizmusnak legáltalánosabb ismertetőjegyei. (Lukács György, 72)

"Schopenhauer és különösen Nietzsche óta az irracionalista pesszimizmus szétbomlasztja azt a meggyőződést, hogy létezik egy objektív külvilág, hogy ennek elfogulatlan és alapos megismerése kiutat mutathatna abból a problematikából, amely a kétségbeesést kelti. A világ megismerése itt mindinkább — fokozódóan önkényes — világértelmezéssé változik. Ez a filozófiai tendencia természetszerűen fokozza ennek a rétegnek mindent a «felsőbbségtől» váró magatartását, mert számára az életben sem tárgyi összefüggések tárgyi elemzéséről van szó, hanem elhatározások értelmezéséről, amelyek motívumainak ismeretleneknek kell maradniok. S minden további nélkül is világos, hogy itt rejlik egyik társadalomlélektani forrása a csodavárásnak: lehet a helyzet kétségbeejtő, de az «istenáldotta zseni» (Bismarck, II. Vilmos, Hitler) «teremtő intuíció» által kiutat talál majd. Világos továbbá az is, hogy minél veszélyeztetettebb a «biztonság», minél közvetlenebbül maga az egyéni egzisztencia forog kockán, an

"S e «reálpolitikai ésszerűség» vonalát a nagy válság korszakában az uralkodó reformizmus vasenergiával fenntartotta. «Ész» tehát gyakorlatilag ezt jelenti a tömegek számára: ha leszállítják a bért, nem szabad sztrájkolni, hanem bele kell törődni; ha csökkentik a munkanélküli segélyt, ha mind nagyobb tömegeket kizárnak a segélyezésből, tartózkodni kell a tüntetéstől, minden erélyes lépéstől; a legvéresebb fasiszta provokációknál ki kell térni az útból, vissza kell húzódni; a munkásosztály erejét, az utca felett való uralmát nem szabad védeni, hanem, mint Dimitrov helyesen jellemezte a reformizmus politikáját: — a veszélyt úgy kell kikerülni, hogy nem ingereljük a bestiát." (Lukács György, 61) "Volt azonban egy aránylag tetemes tömeg, különösen a fiatal, a válság előidézte kétségbeesés következtében türelmetlenséggel telített munkások között, akikben ez a fejlődés megrendítette a hitet az észben általában, a történeti fejlődés forradalmi ésszerűségében, ész és forradalom

"...szükségszerűen keletkezett egy ideológia ennek a Németország gazdasági és politikai struktúrája között fennálló ellentmondásnak eszmei védelmére, amely ebben magasabb fejlődési fokot, jobb fejlődési lehetőséget látott a demokratikus Nyugathoz képest. Világos, hogy ennek a védelemnek ismét az irracionalizmusban kellett keresnie filozófiai támaszát. Ezzel kapcsolatban természetesen a legkülönfélébb koncepciók keletkezhetnek: de e sokféle felfogás történeti és filozófiai elemzése, sőt már felsorolása is, szétfeszítené a fejtegetések keretét. Ennélfogva csak néhányra mutatunk rá az itt keletkezett tipikus elméletek közül. Lehet a kapitalizmust — pozitív vagy negatív előjellel, lelkendezve, elutasítóan vagy rezignáltan — ,,végzet"-nek felfogni; csak Treitschkének a Zollverein keletkezését illető jellemzésére utalunk. A magas fejlettségű német kapitalizmust ez a felfogás mint irracionális "végzetet" értékeli, s a német állam másik — ugyancsak, de másképpen értelmezett

Lukács a haladás gondolatát racionálisnak tartja, annak tagadását irracionalizmusnak. Ugyanígy: az olyan történetírás, amely az elit cselekvéseiből vezeti le a történelmet, irracionális. A történelmi törvényszerűségek elismerése racionális. (44-46.)

"Bergson főtámadása azonban a természettudományos megismerés objektivitása és tudományossága ellen irányul. A racionalitás és az irracionalista intuíció elvont és éles szembehelyezése nála ismeretelméleti téren a háború előtti imperializmusban éri el tetőpontját. Ami Machnál még tisztán ismeretelméleti jellegű volt, ami Jamesnél szubjektív egyéni mítoszok általános alapvetésévé nőtt, Bergsonnál mint összefüggő mitikus irracionális világkép jelenik meg; ez a természettudományok világképével, amelyeknek a valóság objektív megismerésére való igényét Bergson éppoly élesen elutasítja, mint Mach vagy James, amelyeknek éppúgy, mint ezek, csupán technikai hasznosságot tulajdonít, mozgalmas és színes metafizikai tablót helyez szembe: az élettelen, halott, térszerűen megmerevedett világgal szemben a mozgás, az élet, az idő, a tartam világát. A Machnál csupán agnoszticista hivatkozás az érzékelés szubjektív közvetlenségére Bergsonnál a gyökeresen irracionalista intuíción alapuló világnézetté

"A közös bennük [Bergsonban és Jamesben] az, hogy mind a ketten elutasítják az objektív valóságot és racionális megismerhetőségét, a megismerést pusztán technikai hasznosságra redukálják, s a lényege szerint irracionálisnak dekretált igaz valóság intuitív megragadását vallják." (Lukács György)

"Látszólag csak terminológiai különbség, ha a machisták «a gondolkodás ökonómiáját» állítják fel az igazság ismeretelméleti kritériumaként, míg James egyszerűen egyenlősíti egymással (a mindenkori egyén számára) az igazságot és a hasznosságot. Ezzel James egyrészt a machista ismeretelmélet érvényességét kiterjeszti az egész életre, határozott életfilozófiai hangsúlyt ad neki, másrészt ennek az ismeretelméletnek általánosabb érvényességet tulajdonít, amely túlmegy «a gondolkodás ökonómiája» technikáján. Itt is világosan látható az irracionalizmus alapvető magatartása a dialektikával szemben. A dialektikus materializmus alapvető tétele, hogy a gyakorlat adja az elméleti igazság kritériumát. A tudatunktól függetlenül létező objektív valóság gondolati visszatükrözésének helyessége vagy helytelensége, vagy helyesebben az, hogy mily fokban közelítjük meg a valóságot, csak a gyakorlatban, a gyakorlat által igazolódik be. James, aki világosan látja a metafizikai idealizmus korlátait, gyám

"Döntő ebben filozófiai tekintetben: a történelem gyökeres szubjektivizálása, minden törvényszerűségnek belőle való gyökeres eltávolítása. «Történelmi törvény, történelmi fogalom», mondja Croce, «valóságos contradictio in adjecto». A történelem, fejti ki másutt Croce, mindig a jelen történelme. Figyelemre méltó itt nemcsak a németországi Windelband–Rickert-iránnyal, a történelem kezdődő irracionalizálásával való szoros érintkezés, hanem egyúttal az a mód is, hogyan old fel Croce irracionalista szubjektivizmussá egy reális dialektikus kérdésfeltevést, tudniillik azt, hogy a jelennek (egy fejlődési sor eddig legmagasabb fokának) megismerése adja a kulcsot a múlt kevésbé kifejlett fokainak megismeréséhez. A történelem művészetté lesz, mégpedig természetesen a Croce értelmében vett művészetté, amelyben egy tisztán formalisztikusan felfogott tökéletesség intuícióval párosul, mint az alkotóképességnek és az adekvát befogadóképességnek egyetlen szervével. Az ész száműzve van az ember tár

"Értelem és ész lekicsinylése, az intuíció kritikátlan dicsőítése, arisztokratikus ismeretelmélet, a társadalmi-történelmi haladás elutasítása, mítoszok alkotása stb. oly motívumok, amelyekkel úgyszólván minden irracionalistánál találkozunk." (Lukács György, 8)