Az ész trónfosztása

"Döntő ebben filozófiai tekintetben: a történelem gyökeres szubjektivizálása, minden törvényszerűségnek belőle való gyökeres eltávolítása. «Történelmi törvény, történelmi fogalom», mondja Croce, «valóságos contradictio in adjecto». A történelem, fejti ki másutt Croce, mindig a jelen történelme. Figyelemre méltó itt nemcsak a németországi Windelband–Rickert-iránnyal, a történelem kezdődő irracionalizálásával való szoros érintkezés, hanem egyúttal az a mód is, hogyan old fel Croce irracionalista szubjektivizmussá egy reális dialektikus kérdésfeltevést, tudniillik azt, hogy a jelennek (egy fejlődési sor eddig legmagasabb fokának) megismerése adja a kulcsot a múlt kevésbé kifejlett fokainak megismeréséhez. A történelem művészetté lesz, mégpedig természetesen a Croce értelmében vett művészetté, amelyben egy tisztán formalisztikusan felfogott tökéletesség intuícióval párosul, mint az alkotóképességnek és az adekvát befogadóképességnek egyetlen szervével. Az ész száműzve van az ember társadalmi tevékenységének minden területéről, kivéve a gazdasági gyakorlatnak — a rendszerben alárendelt — területét s a logikának és természettudományoknak — a rendszer értelmében szintén alárendelt, a tulajdonképpeni valóságtól függetlennek gondolt — rezervátumát. (Itt ugyancsak látható a Windelband–Rickerttel való párhuzam.) Egyszóval: Croce az irracionalizmus egy «rendszerét» alkotja meg az imperialista korszak parazitizmusának polgári-dekadens használatára. (Lukács György, 15-16)