Gondoljátok meg, proletárok I.
"Van egy vigasztaló látomás a ferencvárosi proletáranya megdicsőítésére: ha szobra lesz egykor József Attilának: József Attila gyermek legyen és mellette magasabb szobor legyen Attila cselédanyja és hirdesse minden anya, minden proletáranya világfájdalmát, Pőcze Borcsa álljon márványban, ahogy fejedelmek állnak carrarrai fehérben, álljon surolóronggyal a kezében, örök munkában, de Attila ne legyen hetyke, fütyürésző, húszéves, hanem már 33 éves, s már lássa a szárszói tehervonaton a halált és úgy álljon esdve a «mama» előtt és a világ előtt, hogy a világ vacogjonés féljen tőle." (Tverdota György idézi Fekete Béla 1940-es írását.)