Mások szövegei

"Egy példa: felszólítottam az egyik diákot, hogy mondja meg, miért visel állandóan fejhallgatót az órán. Azt válaszolta, hogy a dolognak nincs jelentősége, mivel nem hallgat rajta zenét. Egy másik órán nagyon alacsony hangerőn játszott le valamit, de anélkül, hogy a fején lett volna. Mikor arra kértem, kapcsolja ki, azt válaszolta, hogy még ő maga sem hallja. Miért hordott fejhallgatót, ha nem hallgatott rajta zenét, miért kapcsolt be zenét, ha nem volt rajta fejhallgató? Mert a fejhallgató viselése vagy a tudat, hogy a zene szól (még ha nem is hallja), megnyugtatta afelől, hogy a mátrix továbbra is ott van, egy karnyújtásnyira. Az interpasszívitás klasszikus példája ez: ha a zene megy, még ha ő nem is hallja, a lejátszó helyette is tudja élvezni azt. A pop szerepe, mint azt a fejhallgató jelzi, maga is passziválódott: ennek a generációnak a könnyűzene már nem a társadalmi térben zajló kultúraformáló erő, hanem a privát OedIpod fogyasztói boldogságába való visszavonulás, a szociál

"Hisz a nagy gondolkodók műveinek valódi formája akkor ütközik ki, ha ellentétben a nagy műalkotásokkal, nem viselik magukon a befejezettség pecsétjét, hanem a gondolkodás szüntelen változását és belső nyugtalanságát magát tükrözik vissza."

"Ön tudja, hogy az ésszerű ellenvetéseket én sohasem csupán arról az oldalukról nézem, hogy miképpen volnának megcáfolhatók, hanem gondolkodás közben minduntalan beleszövöm őket a magam ítéletei közé, s meghagyom nekik a jogot, hogy összes elhamarkodott nézeteimet, bármennyire kedvemre valók volnának is, halomra döntsék. Mindig azt remélem, hogy ha ítéleteimet mások álláspontjáról pártatlanul szemügyre veszem, akkor ebből valami harmadik kerekedik ki, ami jobb, mint amihez előzőleg eljutottam. Ezenfelül, ilyen belátóképességű férfiakról lévén szó, már az a puszta tény is, hogy nem sikerült maradéktalanul meggyőznöm őket, azt bizonyítja szememben, hogy elméleteimből hiányzik legalábbis a világosság, az evidencia, sőt netán valami lényegesebb is." (Kant Herzhez, 1771. június)

"Nem osztom annak a jeles férfiúnak a véleményét, aki azt ajánlja, ha egyszer meggyőződtünk valami felől, azt többé ne akarjuk kétségbe vonni. A tiszta filozófiában ez járhatatlan út. Maga az értelem érez természetes berzenkedést magában ez ellen. A tételeket minden alkalmazásukban mérlegre kell hajítanunk, és még ha ehhez hiányzik is a sajátos bizonyíték, meg kell próbálkoznunk az ellenkezőjük föltételezésével, s így távolabbról nekifutnunk a dolognak, míg csak minden oldalról meg nem világosodik előttünk az igazság." (Kant, 103-104.)