Mások szövegei

"Ez a védtelenség csak erősebb lett azáltal, hogy az életben is a nemzeti lét valamennyi problémája szintúgy összefügött ezzel a világnézeti kérdéssel. Elvégre a versailles-i béke végrehajtását az egész nemzeti megaláztatással egyetemben szintén a «reálpolitikai ésszerűség» érveivel támasztották alá. Ebből a tömegek számára a következő elvileg hibás, ám az életből, a politikai gyakorlatból fakadó dilemma adódott: vagy «ésszerűen» elfogadják a nemzeti megaláztatást, vagy pedig harcba szállnak irracionális hősiességgel, a csodában bízva. Így aztán ezekben a tömegekben gyökeret ver az ésszel szembeni hitetlenség, az ész lefokozása, meddőnek, árulónak, elvetemültnek való beállítása. Annál is inkább, mivel a válság alatt — az osztályhelyzet különbségeinek megfelelő eltérésekkel — itt hasonló konfliktusok támadnak, mint a proletariátusban, hiszen a weimari köztársaság kormányzó pártjai is minden egyes népszerűtlen és a tömegek érdekeit mélyen sértő intézkedésnél mindenkor az «észre» hiv

"Ilymódon a reformista «ész» a munkásosztályt nemcsak az imperialista kapitalizmus, nemcsak a hatalomátvételre felkészülő fasizmussal szemben tette gyakorlatilag ellenállásra képtelenné, hanem rossz hírbe keverte és szétzüllesztette azt a régi meggyőződést is, hogy a történelmi fejlődés ésszerű és helyesen irányított harcokon át elvezet a munkásosztály napi helyzetének megjavításához, és végső soron teljes felszabadításához. [...] Ez a fejlődés igen sokféle következménnyel járt magán a munkásosztályon belül. Egy viszonylag nagy élcsapat elfordult a reformizmustól, hogy a marxizmus régi hagyományait új, az imperialista korszaknak megfelelő formában, a leninizmus formájában építse tovább. Egy széles réteg megrekedt ennek a «reálpolitikai ésszerűségnek» a szintjén, és gyakorlatilag képtelenné vált a fasizmus elleni hatékony küzdelemre. Volt azonban egy aránylag számottevő tömeg, különösen a kétségbeejtő válsághelyzet miatt türelmetlenné vált fiatal munkások között, akikben ez a fejlő

"Felmerülhetne a kérdés: vajon miért tárgyaljuk olyan kimerítően azokat az ideológiákat, amelyek közvetlenül csupán a polgári elithez szólnak, amelyek tehát látszólag távol esnek a német nép politikai főútvonalától? Mi közük van ahhoz a tömegmozgalomhoz, amely a német nemzetet a hitleristák részben önkéntes, részben kényszerű rabszolgájává tette?  Úgy véljük, hogy nagyon is sok közük van hozzá. Először is nem szabad lebecsülnünk az eddig elemzett újdivatú reakciós ideológiák közvetett, földalatti tömegbefolyását. Ez a befolyás nem korlátozódik a filozófusok írta könyvek közvetlen hatására [...] Ám az egyetemek, az előadások, a sajtó stb. közvetítésével ezek az ideológiák — természetesen eldurvítva — eljutnak a legszélesebb tömegekhez is, a durvább megfogalmazás pedig reakciós hatásukat inkább erősíti, nem hogy kevésbé hatékonnyá tenné, mivel a lecsupaszított gondolatok jobban úrrá lesznek a fenntartásokon. [...] Másodszor, ezek az ideológiák képezik ki a reakciós tömegmozgalom fun

"Az újkapitalizmus nem más, mint az egyre nemzetközibbé és egyre koncentráltabbá váló tőke korlátlan, agresszív előrenyomulása és ennek eredményeként a gazdasági elitek korlátlan uralma a társadalmi lét más szférái felett. (Főként utóbbit Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban már kész tényként kezelte — de egy nagyobb kitérőt követően csak korunkra valósult meg igazán.) Eme más szférákat immár nem pusztán a nemzetállamok, a nemzeti politikai és kulturális elitek és a helyi közösségek, civil társadalmak jelentik – a nemzetközi nagytőke uralma korunkban minden korábbinál keményebben (és ideológusai által immár nyíltan vállaltan) kezdi ki az individuum, az egyes én határait is. A tőke logikája ("agymosó" gépezetei, elsősorban a médiumok közvetítésével) behatol legbelsőbb életvilágunkba – a gazdasági hatékonyság, vagyis a "minimális ráfordítással maximális eredményt" elve érzelmi életünk legfőbb vezérlőjévé válik. Így áll elő a nárcisztikus személyiség, aki érze