A fasizmus mint a barbárság elméleti és gyakorlati rendszere

"Felmerülhetne a kérdés: vajon miért tárgyaljuk olyan kimerítően azokat az ideológiákat, amelyek közvetlenül csupán a polgári elithez szólnak, amelyek tehát látszólag távol esnek a német nép politikai főútvonalától? Mi közük van ahhoz a tömegmozgalomhoz, amely a német nemzetet a hitleristák részben önkéntes, részben kényszerű rabszolgájává tette? 

Úgy véljük, hogy nagyon is sok közük van hozzá. Először is nem szabad lebecsülnünk az eddig elemzett újdivatú reakciós ideológiák közvetett, földalatti tömegbefolyását. Ez a befolyás nem korlátozódik a filozófusok írta könyvek közvetlen hatására [...] Ám az egyetemek, az előadások, a sajtó stb. közvetítésével ezek az ideológiák — természetesen eldurvítva — eljutnak a legszélesebb tömegekhez is, a durvább megfogalmazás pedig reakciós hatásukat inkább erősíti, nem hogy kevésbé hatékonnyá tenné, mivel a lecsupaszított gondolatok jobban úrrá lesznek a fenntartásokon. [...]

Másodszor, ezek az ideológiák képezik ki a reakciós tömegmozgalom funkcionáriusait, a vezérkartól kezdve az altisztekig [...]

Harmadsorban, az ilyen ideológiák megzavarnak oly rétegeket — nemcsak az értelmiség körében, persze főleg ott —, amelyek talán ellenálltak volna, vagy legalábbis jobban, a reakciós propagandának. Ideológiai fejlődésük, Schopenhaueren, Nietzschén és társaikon való nevelődésük szellemileg védtelenné teszi őket a fasiszta propagandával szemben. [...] Végül: maga a fasiszta ideológia nem más, mint az évtizedeken át kialakított reakciós ideológiák eklektikus összefoglalása és demagóg felhasználása, a legkülönbözőbb, durva és finom formáinak demagóg «szintézise»." (Lukács György)