Harc az elismerésért
"Hobbesnál az emberi lény, amelyet mechanikusan, egy önmagát mozgató automataként fog fel, először is azzal a különös képességgel tűnik ki, hogy gondoskodva viszonyul a maga jövőbeli jóllétéhez. Ez az anticipáló beállítottság azonban abban a pillanatban, amikor az ember egy embertársával találkozik, a megelőző hatalomgyakorlás gyanakvásból megszületett formájává alakul át; mivel a szubjektumoknak a cselekvési szándékaikat tekintve kölcsönösen idegennek és átláthatatlannak kell lenniük, ezért önmagában mindegyik a hatalmi potenciáljának előretekintő kiterjesztésére kényszerül, hogy így a jövőben a másik lehetséges támadását el tudja hárítani." (Axel Honneth)