Olvasónapló

"Megismerni önmagunkat annyi, mint önmagunkat élni, mint önmagunk urai lenni, kulönbözőnek lenni, kilépni a káoszból, a rend elemévé lenni, de a saját rendünké, a saját fegyelmünké egy eszmény szolgálatában. És ezt nem lehet elérni, ha nem ismerjük a régieket is, történelmüket, azoknak az erőfeszítéseknek sorozatát, amelyet megtettek, hogy azok legyenek, amikké lettek, hogy létrehozzák azt a civilizációt, amelyet létrehoztak, és amelyet mi a magunkéval akarunk helyettesíteni. Ahhoz, hogy megismerjük azokat a törvényeket, amelyek a szellemet kormányozzák, ismernünk kell, hogy mi a természet és melyek a törvényei. És úgy megtanulni mindent, hogy ne tévesszük szem elől a végső célt, tehát azt, hogy jobban megismerjük magunkat mások által és másokat általunk." (Gramsci, 100.)

"Le kell szoknunk, le kell tennünk arról, hogy a kultúrát enciklopédikus tudásként fogjuk fel, amelyben az ember csak olyan mint egy edény, amelyet meg kell tölteni és telezsúfolni empirikus adatokkal, nyers és összefüggéstelen tényekkel, amelyeket úgy raktároz el agyában, mint egy szótár hasábjaiban, hogy azután a külső világból jövő különböző ösztönzésekre minden alkalommal tudjon válaszolni. A kultúrának ez a formája valóban káros, különösen a proletariátus számára. Csak arra jó, hogy helyüket nem találó embereket teremtsen, akik azt hiszik, hogy magasabb rendűek a többi embernél, mert emlékezetükben felhalmoztak egy bizonyos mennyiségű adatot és évszámot, amelyet azután minden alkalommal felhasználnak, hogy ezzel mintegy korlátot emeljenek maguk és a többi ember közé." (Gramsci, 98-99.) "A kultúra egészen más dolog. A magunk belső énjének megszervezése, fegyelme, saját személyünk birtokbavétele, olyan magasabb rendű öntudat megszerzése, amelynek révén az embernek sik...

"Kant már A tiszta ész kritikájában az egymás közt okoskodók nyilvános konszenzusának tulajdonította a pragmatikus igazságkontroll funkcióját: «Az igaznak-tartás (Fürwahrhalten) próbaköve, legyen ez akár meggyőződés, akár puszta rábeszélés, külsőleg tehát az a lehetőség, hogy ezt közöljük és az igaznak-tartást minden ember esze számára érvényesnek találjuk.»" (Habermas, 160) A vélésről, a tudásról és hivésról c. szakaszban

"A média véleménybuboréka már rég nem érintésre szétpattanó szappanhártya, sokkal inkább hő- és hangszigetelt űrkabin. A mesterséges intelligencia által készített, átalakított tényanyag pedig tökéletes ennek a kabinnak a valóságtól való izolációjára." (Kiss Judit Ágnes, 91) Mozgó Világ, 2026/4

"Parker Palmer (1998) író és aktivista T. H. White Üdv néked, Arthur, nagy király című művéből idézve Merlin, a nagy varázsló bölcsességét méltatja, amikor az kijelenti: A szomorúság ellen ... a legjobb orvosság a tanulás. Ez az egyetlen, ami mindig használ. ... Megtanulni, milyen a világ, és miért olyan, amilyen. A tanulás az egyetlen, amibe sose fárad bele az ember, amit sose érez idegennek, gyötrelmesnek, ijesztőnek, elkedvetlenítőnek, az egyetlen, amit sose bán meg. A tanulás az, ami neked való. Palmer (1998) ehhez a kijelentéshez hozzáteszi saját létfontosságú felismerését is, amely szerint: az igazi oktatás – ez a tanításnak és tanulásnak nevezett mély, emberek között zajló művelet – nem csupán az információszerzésről vagy a munkaszerzésről szól. Az oktatás a gyógyulásról és a teljességről szól. A képessé válásról, a felszabadulásról, a transzcendenciáról és az életerő megújításáról szól. Arról szól, hogy rátaláljunk és jogot formáljunk önmagunkra és a helyünkre a világban....

"Bell hooks szerint az a tanulás egyik legfontosabb célja [hogy] kiláthassunk az „elfogadható” skatulyájából, hogy gondolkodni tudjunk, és újragondolni, hogy új jövőképeket alkothassunk, ezért én azt a pedagógiát tartom nagyra, amely lehetőséget teremt a határok átlépésére. Ezek a határátlépések teszik a tanítást a szabadság gyakorlatává (hooks, 1994, p. 12). Ez összhangban van azzal a kibillentő hatással, amiről Gramsci is beszél: az elnyomott emberek felszabadulásának záloga, hogy időről időre – akár csak egy-egy óra erejéig – meg tudják tapasztalni azt, hogy milyen lehetne felszabadultan élni. És a tanulás képes ilyen tapasztalattá válni. A tanulás: az intellektusunk használata, erkölcsi kérdések megvitatása, társadalmi-politikai összefüggések megértése magasztos dolog. Ennek során a résztvevők olyan élethelyzetet vagy akár életminőséget élhetnek meg, amivel sokan korábban egyáltalán nem találkoztak, és ez felemelő élmény számukra. Ezáltal tágul a mozgásterük, vagy legalábbis a...