Olvasónapló

"Egykor a publicitást a monarchák árkánum-politikájával szemben kellett érvényre juttatni: a publicitás a személyt vagy az ügyet megpróbálta alávetni a nyilvános okoskodásnak, és a politikai döntéseket a közvélemény fóruma előtt felülvizsgálhatóvá tette. Ezzel szemben ma a publicitást az érdekeltek árkánum-politikájának segítségével juttatják érvényre: a publicitás egy személynek vagy egy ügynek nyilvános presztízst szerez, és ezáltal a nem-nyilvános vélemény légkörében alkalmassá teszi őket a helyeslés megszerzésére." (Habermas, 289)

"...ma az a tendencia érvényesül, hogy a fogyasztói kultúra politikátlanított nyilvánossága elnyeli a népszavazásossá vált «politikai» nyilvánosságot." (Habermas, 256)

"A polgári nyilvánosság modellje a köz- és magánszféra szigorú elválasztásával számolt, miközben a magánszférához számították magát a közönséggé egybegyűlt magánemberek nyilvánosságát is, mely közvetítést hoz létre a társadalom szükségletei és az állam között. Ez a modell annyiban válik alkalmazhatatlanná, amennyiben a közszféra a magánszférával összefonódik. Egy repolitizált társadalmi terület jön ugyanis létre, melyet sem jogilag, sem szociológiailag nem lehet a köz- és magán- kategóriái alá besorolni. Ebben a köztes szférában a politikailag okoskodó magánemberek közvetítése nélkül hatja át egymást a társadalom államosított szférája és az állam társadalmasodott szférája." (Habermas, 254)

"A magánszféra összezsugorodása a funkcióitól messzemenően mentesített és tekintélyében meggyengült – kuckónyi boldogság – kiscsalád belső területére csak látszólag jelenti az intimitás tökélyét; mert abban a mértékben, ahogyan a magánemberek visszavonulnak kötelező tulajdonosi szerepeikből a szabad idők játékterének tisztán "személyes", kötelezettség nélküli szerepeibe, közvetlenül félig-nyilvános fórumok befolyása alá kerülnek, anélkül, hogy az intézményesen biztosított családi tér megvédené őket." (Habermas, 229-230)

"A józan paraszti ész a hétköznapi tudat ünnepi és megtévesztő álneve. Akik mesterségük, funkciójuk, érdekeik követelményei szerint a hétköznapi tudat hordozóinak kívánnak megfelelni, a józan paraszti ész valóságellenes, tehát józanságellenes és parasztság-, vagyis köznépellenes tartalmaihoz igazodnak, a «köznép» kedvét keresve." (Révész, 94.) Mozgó Világ, 2026/5

"A politikai nyilvánosságnak az a modellje, mely a közvélemény és az ész konvergenciájának igényével lép fel, objektive lehetségesnek tünteti fel, hogy egy természetes rend útján vagy ami ugyanazt jelenti, a társadalomnak szigorúan az általános érdekre Irányuló megszervezése útján minimálisra csökkentsék az érdekellentéteket és a bürokratikus döntéseket, és ha ezeket mégsem lehet egészen elkerülni, a nyilvános megítélés megbízható ellenőrzésének vessék alá." (Habermas 188)