Olvasónapló

"A politikai nyilvánosságnak az a modellje, mely a közvélemény és az ész konvergenciájának igényével lép fel, objektive lehetségesnek tünteti fel, hogy egy természetes rend útján vagy ami ugyanazt jelenti, a társadalomnak szigorúan az általános érdekre Irányuló megszervezése útján minimálisra csökkentsék az érdekellentéteket és a bürokratikus döntéseket, és ha ezeket mégsem lehet egészen elkerülni, a nyilvános megítélés megbízható ellenőrzésének vessék alá." (Habermas 188)

"E kísérleti irányzat számára a pedagógiai feladat tehát elsősorban nem a szocializáció, a fejlesztés, a képzés (amelyet a nevelés és oktatás szavaink fejeznek ki), hanem a dolgok rendjének megszakítása és felfüggesztése. Az irányzat képviselői arra hívják fel a figyelmünket, hogy maga az edukáció szó latin gyökere sem elsősorban be -vezetésre (szocializációra), fel-növelésre (fejlesztésre) vonatkozik (lásd latin educare ), hanem egyfajta ki -vezetésre, ki -szakításra ( ex -ducere). E kivezetéshez, ki- és megszakításhoz pedig egy igen sajátos térre és formára van szüksége a pedagógiának: az iskolára ." (Tóth Tamás, 63.)

"Megismerni önmagunkat annyi, mint önmagunkat élni, mint önmagunk urai lenni, kulönbözőnek lenni, kilépni a káoszból, a rend elemévé lenni, de a saját rendünké, a saját fegyelmünké egy eszmény szolgálatában. És ezt nem lehet elérni, ha nem ismerjük a régieket is, történelmüket, azoknak az erőfeszítéseknek sorozatát, amelyet megtettek, hogy azok legyenek, amikké lettek, hogy létrehozzák azt a civilizációt, amelyet létrehoztak, és amelyet mi a magunkéval akarunk helyettesíteni. Ahhoz, hogy megismerjük azokat a törvényeket, amelyek a szellemet kormányozzák, ismernünk kell, hogy mi a természet és melyek a törvényei. És úgy megtanulni mindent, hogy ne tévesszük szem elől a végső célt, tehát azt, hogy jobban megismerjük magunkat mások által és másokat általunk." (Gramsci, 100.)

"Le kell szoknunk, le kell tennünk arról, hogy a kultúrát enciklopédikus tudásként fogjuk fel, amelyben az ember csak olyan mint egy edény, amelyet meg kell tölteni és telezsúfolni empirikus adatokkal, nyers és összefüggéstelen tényekkel, amelyeket úgy raktároz el agyában, mint egy szótár hasábjaiban, hogy azután a külső világból jövő különböző ösztönzésekre minden alkalommal tudjon válaszolni. A kultúrának ez a formája valóban káros, különösen a proletariátus számára. Csak arra jó, hogy helyüket nem találó embereket teremtsen, akik azt hiszik, hogy magasabb rendűek a többi embernél, mert emlékezetükben felhalmoztak egy bizonyos mennyiségű adatot és évszámot, amelyet azután minden alkalommal felhasználnak, hogy ezzel mintegy korlátot emeljenek maguk és a többi ember közé." (Gramsci, 98-99.) "A kultúra egészen más dolog. A magunk belső énjének megszervezése, fegyelme, saját személyünk birtokbavétele, olyan magasabb rendű öntudat megszerzése, amelynek révén az embernek sik...

"Kant már A tiszta ész kritikájában az egymás közt okoskodók nyilvános konszenzusának tulajdonította a pragmatikus igazságkontroll funkcióját: «Az igaznak-tartás (Fürwahrhalten) próbaköve, legyen ez akár meggyőződés, akár puszta rábeszélés, külsőleg tehát az a lehetőség, hogy ezt közöljük és az igaznak-tartást minden ember esze számára érvényesnek találjuk.»" (Habermas, 160) A vélésről, a tudásról és hivésról c. szakaszban

"A média véleménybuboréka már rég nem érintésre szétpattanó szappanhártya, sokkal inkább hő- és hangszigetelt űrkabin. A mesterséges intelligencia által készített, átalakított tényanyag pedig tökéletes ennek a kabinnak a valóságtól való izolációjára." (Kiss Judit Ágnes, 91) Mozgó Világ, 2026/4