Olvasónapló

"Itt fel kell ismernünk egy döntő jelentőségű tényt, amelyre korábban már utaltam: a digitális környezetben sok esetben nem az államok, hanem nagy gazdasági és technológiai szereplők rendelkeznek a platformok, az infrastruktúrák, az adatok és a számítási kapacitás felett, és ténylegesen ők határozzák meg a hozzáférés feltételeit, a láthatóság szabályait, sőt magának a részvételnek a lehetőségeit is. Amikor ekkora hatalom kevesek kezében összpontosul, könnyen átláthatatlanná válik, kikerül a közfelügyelet alól, s ezzel megnő egy olyan torz fejlődés veszélye, amely új függőségeket, kirekesztést, manipulációt és egyenlőtlenségeket szül." (Leó pápa, 95)

"Ebből még világosabban látható, hogy a technológia nem pusztán eszköz: amikor mércévé válik, végül maga határozza meg, mi számít, és mi selejtezhető ki, s így a teremtett világot a kizsákmányolás tárgyává, az embereket pedig egy olyan rendszer fogaskerekeivé fokozza le, amelynek egyre nagyobb teljesítményt kell nyújtania." (Leó pápa, 92)

"Ezek közül az ideológiák közül különösen veszedelmesnek tartom azt, amely azt sugallja, hogy minden embernek ki kell érdemelnie vagy igazolnia kell saját értékét, olyannyira, hogy többre becsülik azokat, akik hatékonyabbak és jobb teljesítményt nyújtanak. Ebben a szemléletben az emberi személy végül az eredmények elérésének puszta eszközévé, felhasználható és kizsákmányolható erőforrássá válik, és többé nem ismerik el önmagában vett célként, akit sosem szabad eszközként kezelni. Az emberi személy értéke azonban nem attól függ, mit valósít meg vagy mennyit termel, és vannak olyan jogok, amelyek mindenkit eleve személy voltánál fogva megilletnek. Semmilyen emberi hatalom nem teheti meg, hogy ne ismerje el vagy önkényesen korlátozza ezeket a jogokat." (XIV. Leó)

"Sartre joggal hangsúlyozza: a sztrájk előtt a francia munkás spontán módon rasszista, gyanakvó a bevándorlókkal szemben, de amint elkezdődik a sztrájk, ezek a rossz érzések megszűnnek, és a szolidaritás kerül előtérbe (még ha csak részlegesen és átmenetileg is). A világ rasszista felosztása abban az esetben lehet képes felülírni az osztályszempontú megosztottságot, ha elmarad a mozgósítás, vagy az érintettek nem képesek úgy tekinteni önmagukra, mint akik egy mozgósított vagy szolidáris, mivel potenciálisan mobilizálható és így mentálisan folyamatosan mozgósított társadalmi csoporthoz tartoznak. Ugyanakkor az a csoport, amely esetében a baloldal felszámolta a mozgósítást mint az önpercepció horizontját, egy másik alapelvből, ezúttal a nemzeti keretből kiindulva szervezi újjá magát: ezt jelenti az, hogy magukat egy olyan földterület «legitim» lakosainak tekintik, amelyet elvettek tőlük, és ahonnan elűzték őket – az önmeghatározás és a másokhoz való viszonyulás szempontjából már nem...

"...én sem vagyok képes másként látni a mai oktatási rendszert, mint ördögi gépezetként, amelyet ha nem is programozott be senki ennek a célnak az elérésére, de azért az objektív eredmény jól látható: kiveti magából az alsóbb osztályok gyerekeit, fenntartja és legitimálja az osztályuralmat, eltérő lehetőségeket biztosít bizonyos szakmák elsajátítására és társadalmi pozíciók elérésére. Háború zajlik az alávetettek ellen, amelynek az iskola az egyik színtere. A tanárok megtesznek minden tőlük telhetőt, de semmit sem tehetnek – vagy csak nagyon keveset – a társadalmi rend könyörtelen erőivel szemben, amelyek egyszerre fejtik ki rejtve és mindenki szeme láttára a hatásukat, és amelyek minden körülmények között érvényre jutnak." (Eribon, 114)

"Bildung heißt sich die Dinge vom Standpunkt eines anderen ansehen können." (Gadamer, aki kifejezetten Hegelnek tulajdonítja, bár aligha szó szerinti idézet.) A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. A posztstrukturalizmustól a posztkolonialitásig