Olvasónapló

"But the annual revenue of every society is always precisely equal to the exchangeable value of the whole annual produce of its industry, or rather is precisely the same thing with that exchangeable value. As every individual, therefore, endeavours as much as he can, both to employ his capital in the support of domestic industry, and so to direct that industry that its produce maybe of the greatest value; every individual necessarily labours to render the annual revenue of the society as great as he can. He generally, indeed, neither intends to promote the public interest, nor knows how much he is promoting it. By preferring the support of domestic to that of foreign industry, he intends only his own security; and by directing that industry in such a manner as its produce may be of the greatest value, he intends only his own gain; and he is in this, as in many other cases, led by an invisible hand to promote an end which was no part of his intention. Nor is it always the worse for...

"Az én nézetem szerint a fej a gondolkozásra való, és a könyv arra való hogy ne kelljen mindazt itt tartani [a fejére mutat]. Azt sokkal egyszerűbb a könyvtárban tartani, ugye, és akkor a fejemet használhatom sokkal jobb dolgokra, gondolkozásra például. De ha a fejemet megtömöm szecskával, szóval mindenféle adatokkal, akkor azt nem tudom használni semmire." (Szent-Györgyi Albert) https://www.youtube.com/watch?v=djGSrgXZeyY Fabula

"De a hatások élén Schwartner állt. Ez, mint Kis írja Emlékezéseiben, «minden tudományokat, mellyeket tanított, lelkesítő lelkesedéssel adott elő. A régi classicusok iránt, kiket addig a tanulók helytelen magyarázás miatt kevésre becsültek, részszerint helyes és célszerű magyarázás, részszerint szívreható magasztalás által minden jobb érzetüekben tiszteletet gerjeszte.» Fontosabbnak tartván gymnasiumokban a tudvágy ébresztését s táplálását az ismeretek közvetlen terjesztésénél, e célra hatni szüntelen igyekezett. Munkálkodása jeles kiegészitőjét Rekvic Károly soproni predikátorban találá, ki minden dij nélkül, egyedűl ügyszeretetből, naponként adott leckéket az érettebb ifjak számára. Világtörténet, államisme, mathesis, költészettan s a classica literatura voltak a két férfi gondjainak tárgyai. Kis mind ezekben gyarapodott, de kivált a régi classicusok művei iránt soha nem hűlhető lelkesedéssel tölt el." (D. Schedel Ferenc, Pest, 1846) https://mek.oszk.hu/06000/06082/06082.ht...

"Mik a tudás, mik a hívés tárgyai?  Hogy vizsgálódjunk, ösmereteinket neveljük, hogy tudjunk, nem csak szabados de szükséges. Elvész a nép, melly tudomány nélkül való. Míg az állatok csupán homályos ösztönnel bírnak: az embert öntudatos isméretek teszik egy részben emberré; s már a gyermeknél, kiben még semmi sejtelem nincs magasabb erkölcsi világról: hatalmasan mutatkozik a tudvágy.  És mik a tudás tárgyai? ezeknek végetlenségét itt előszámlálni sem időnk nincs, sem czélunk nem lehet; minden a mi érzékeink alá esik. Csupán szemeinket kell felnyitni, kezeinket kinyújtani, gondolatinkat folyamatba hozni: s mindenütt, bennünk és kívülünk, térben s időben gazdag tartalommal kínálkoznak a tárgyak ösmereteink nevelésére." (Tompa Mihály, 87) 1859

"TUDNIVÁGYÁS, (tudni-vágyás) ösz. fn. A lélek ismerőtehetségének azon természetes hajlama, ösztöne, kíváncsisága, melynél fogva ismereteket, különösen tudományosakat szerezni törekszik ; újabb korban rövidítve: tudvágy. TUDNIVÁGYÓ, (tudni-vágyó) ösz. mn. Általán, aki valamit tudni, megtudni, tanulni, észrevenni szeret, kíván, óhajt, akármiféle érdekből, vagy czélból." (Czuczor Gergely, Fogarasi János, VI., 477.)

"Van egy faja a kielégíthetlenségnek, mely az emberi nemnek nemcsak hibául nem róható föl: hanem a népek művelődésének, vagyis szellemi s anyagi fejlődésének föltételéül, sőt vezércsillagul szolgál. S ez nem egyéb, mint a tudvágy, mely az emberi elme működésének közvetlen kifolyása, s azon egyetlen jótékony szomj, melyet időnkint enyhíteni ugyan lehet, egészen azonban elenyésztetni csak testi-lelki kórszülte életuntság, vagy csak az életpályának befejezése képes." (Ivánfi (Jancsik) Ede, 263) Pákh Albert (szerk.): A magyar ember könyvtára III. Heckenast Gusztáv, Pest, 1868.