Posts

Kis János élete

"De a hatások élén Schwartner állt. Ez, mint Kis írja Emlékezéseiben, «minden tudományokat, mellyeket tanított, lelkesítő lelkesedéssel adott elő. A régi classicusok iránt, kiket addig a tanulók helytelen magyarázás miatt kevésre becsültek, részszerint helyes és célszerű magyarázás, részszerint szívreható magasztalás által minden jobb érzetüekben tiszteletet gerjeszte.» Fontosabbnak tartván gymnasiumokban a tudvágy ébresztését s táplálását az ismeretek közvetlen terjesztésénél, e célra hatni szüntelen igyekezett. Munkálkodása jeles kiegészitőjét Rekvic Károly soproni predikátorban találá, ki minden dij nélkül, egyedűl ügyszeretetből, naponként adott leckéket az érettebb ifjak számára. Világtörténet, államisme, mathesis, költészettan s a classica literatura voltak a két férfi gondjainak tárgyai. Kis mind ezekben gyarapodott, de kivált a régi classicusok művei iránt soha nem hűlhető lelkesedéssel tölt el." (D. Schedel Ferenc, Pest, 1846) https://mek.oszk.hu/06000/06082/06082.ht...

Egyházi beszédek

"Mik a tudás, mik a hívés tárgyai?  Hogy vizsgálódjunk, ösmereteinket neveljük, hogy tudjunk, nem csak szabados de szükséges. Elvész a nép, melly tudomány nélkül való. Míg az állatok csupán homályos ösztönnel bírnak: az embert öntudatos isméretek teszik egy részben emberré; s már a gyermeknél, kiben még semmi sejtelem nincs magasabb erkölcsi világról: hatalmasan mutatkozik a tudvágy.  És mik a tudás tárgyai? ezeknek végetlenségét itt előszámlálni sem időnk nincs, sem czélunk nem lehet; minden a mi érzékeink alá esik. Csupán szemeinket kell felnyitni, kezeinket kinyújtani, gondolatinkat folyamatba hozni: s mindenütt, bennünk és kívülünk, térben s időben gazdag tartalommal kínálkoznak a tárgyak ösmereteink nevelésére." (Tompa Mihály, 87) 1859

A magyar nyelv szótára

"TUDNIVÁGYÁS, (tudni-vágyás) ösz. fn. A lélek ismerőtehetségének azon természetes hajlama, ösztöne, kíváncsisága, melynél fogva ismereteket, különösen tudományosakat szerezni törekszik ; újabb korban rövidítve: tudvágy. TUDNIVÁGYÓ, (tudni-vágyó) ösz. mn. Általán, aki valamit tudni, megtudni, tanulni, észrevenni szeret, kíván, óhajt, akármiféle érdekből, vagy czélból." (Czuczor Gergely, Fogarasi János, VI., 477.)

Dunántúli tájrajzok

"Van egy faja a kielégíthetlenségnek, mely az emberi nemnek nemcsak hibául nem róható föl: hanem a népek művelődésének, vagyis szellemi s anyagi fejlődésének föltételéül, sőt vezércsillagul szolgál. S ez nem egyéb, mint a tudvágy, mely az emberi elme működésének közvetlen kifolyása, s azon egyetlen jótékony szomj, melyet időnkint enyhíteni ugyan lehet, egészen azonban elenyésztetni csak testi-lelki kórszülte életuntság, vagy csak az életpályának befejezése képes." (Ivánfi (Jancsik) Ede, 263) Pákh Albert (szerk.): A magyar ember könyvtára III. Heckenast Gusztáv, Pest, 1868.

Ez a nép sokszor issza magát szakértőre

"Az ember képtelen békében élni, mert lényege, hogy nem logosszal bíró társas lény, hanem puskával bíró ölő lény, akinek már óvodában az etnikai tisztogatás volt a jele. A történelem valójában csak kevéssel több, mint az emberiség szerencsétlenségeinek, őrültségeinek és bűntényeinek a katalógusa, állítja Gibbon. Hiszek a békében, de ez csak egy olyan világban lehetséges, amelyben nincs ember." (Cserna-Szabó) Magyar Hang, 2026. július 24-30.)

A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása

"Egykor a publicitást a monarchák árkánum-politikájával szemben kellett érvényre juttatni: a publicitás a személyt vagy az ügyet megpróbálta alávetni a nyilvános okoskodásnak, és a politikai döntéseket a közvélemény fóruma előtt felülvizsgálhatóvá tette. Ezzel szemben ma a publicitást az érdekeltek árkánum-politikájának segítségével juttatják érvényre: a publicitás egy személynek vagy egy ügynek nyilvános presztízst szerez, és ezáltal a nem-nyilvános vélemény légkörében alkalmassá teszi őket a helyeslés megszerzésére." (Habermas, 289)

A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása

"...ma az a tendencia érvényesül, hogy a fogyasztói kultúra politikátlanított nyilvánossága elnyeli a népszavazásossá vált «politikai» nyilvánosságot." (Habermas, 256)