Mások szövegei

"Nem állhat-e, suttogja ez a remény, maga a kormány e mellé a mozgalom mellé? Nem szívesebben támaszkodik-e ő is egy erős reformhangulatra, mint fukar gazdáira, a bankokra, nagybirtokosokra, nagy bürokratákra... Nem tételezhető fel hát, hogy maguk a hatalmat vívők is szívesen fognának össze gazdáik ellen azokkal, akikhez a szívük is húzza őket s akiknek az oldalán emlékük is fényesebben maradna az utókorra? A remény így megfogalmazva nem látszik egész esztelennek s ha a magyar kormány kiengedné ezt a mozgalmat, esetleg csakugyan megfordíthatná a dolgokat: előbb ülne benn Rómában s azután csinálná meg a Marcia su Rómát, ami sorrendhiba ugyan, de a történelem megbocsátaná." (Németh László, 1934, idézi Lackó Miklós)

"Nem mintha Németh és írótársai ne látták volna személy szerint Gömbösnek és híveinek sok negatív vonását: úri arculatát, a nép szociális problémáitól való távolállását, alacsony szellemi színvonalát. De erősen munkált bennük az az illúzió, hogy az íróknak, általában a szellem embereinek a közvéleményre gyakorolt hatása — legalábbis potenciálisan — nagyobb, mint a «világi hatalomé»; a kormány reformmozgalmába kapcsolódva, nem ők válnak a kormány és az úri középosztály eszközeivé, hanem megfordítva: az írók szellemi mozgalma szerez irányító befolyást a középosztályi közvélemény és a «világi hatalom» felett." (Lackó Miklós)

"A nyelv erejét kihasználó szellemi termékek a költemények." (Tverdota György)

"...ami egyedül helyes volna, az nem a győztesnek föltételezett doxa (személyes és közvélemény) meghódítása, ami már igen régóta pusztán technikai kérdés, hanem az igazság föltárása és megvitatása." (TGM)