Mások szövegei

"Ha tőlük maguktól megkérdeznénk, hogy mi az «értelme» ennek a szakadatlan hajszának, amely sohasem éri be azzal, ami már van, s amely éppen az élet evilági céljai miatt oly merőben értelmetlennek látszik, akkor, feltéve, hogy egyáltalán felelni tudnak, olykor ezt válaszolnák: «gondoskodni akarunk gyermekeinkről és unokáinkról». Ennél jóval gyakrabban azonban egyszerűen azt válaszolnák, hogy azért élnek így, mert az üzlet, a szakadatlan tevékenység «nélkülözhetetlen életelemük» lett. Ez a válasz az igazságnak is jobban megfelelne, hiszen az előbbi indíték egyáltalán nem sajátos jellemzőjük, hanem ugyanúgy hatott «tradicionális» embereknél is. A valóságban a második az egyetlen helytálló indokolás, és egyidejűleg kifejezésre juttatja azt is, ami ebben az életvitelben a személyes boldogság szempontjából tekintve annyira irracionális. Hiszen itt az ember van az üzletért, nem pedig fordítva. " (Max Weber, 75)

"Mert az ilyen munkaterületeken nemcsak a fokozott felelősségérzet nélkülözhetetlen hanem egyáltalán, olyan érzületre van szükség, amelyik legalább munka közben megfeledkezik arról az örökös kérdésről, hogy miként lehet maximális kényelem és minimális teljesítmény mellett mégis a megszokott bért biztosítani, arra az érzületre, amely a munkással úgy végezteti munkáját, mintha az abszolút öncél – «hivatás» – volna. Az ilyen érzület azonban nem természettől adott valami. S nem is idézhető elő közvetlenül sem magas, sem alacsony bérekkel, hanem csak tartós nevelési folyamat eredménye lehet." (Max Weber, 65)

"Az életvitelnek és a hivatás felfogásának a kapitalizmus jellegzetességeihez idomult módja csak úgy «választódhatott ki», azaz csak úgy arathatott győzelmet más módok felett, hogy előbb nyilvánvalóan létre kellett jönnie, éspedig nem elszigetelt egyénekben, hanem embercsoportok felfogásmódjaként. Tulajdonképpen tehát e felfogásmód keletkezését kell megmagyarázni. Részletesen majd csak később foglalkozunk a naiv történelmi materializmusnak azzal az elképzelésével, hogy ilyenfajta «eszmék» a gazdasági helyzet «tükrözéseként» vagy «felépítményeként» születnek meg. Célunk szempontjából ezen a helyen elegendő arra rámutatni, hogy a (mi értelmünkben vett) «kapitalista szellem», ha egyebütt nem, hát Franklin Benjámin szülőföldjén (Massachusettsben) mindenesetre, előbb létezett, mint a «kapitalista fejlődés» (már 1632-ből találkozunk arra vonatkozó panaszokkal, hogy New-England-ben, ellentétben Amerika más tájaival, milyen haszonlesők és számítók az emberek), hogy az például a szomszédos

"Ez azt jelenti, hogy az egyénnek kötelességtudatot kell éreznie – és érez is — «hivatásbeli» tevékenységének tartalmával szemben, bármi legyen is az s tekintet nélkül arra, hogy az elfogulatlan érzület előtt ez akár mint munkaerejének, akár mint dologi javainak («tőke») tiszta értékesítése tűnik fel." (Max Weber, 52)

"Itt a vagyonszerzés nem az anyagi életszükségletek kielégítésének eszköze, hanem az emberi élet célja. A «természetes» tényállásnak ez az elfogulatlan érzület szempontjából teljesen értelmetlen megfordítása nyilvánvalóan épp oly nélkülözhetetlen vezérmotívuma a kapitalizmusnak, mint amennyire idegen a kapitalizmus lehelletétől érintetlen embernek." (Max Weber, 51)

"Az újkapitalizmus eme immanens sajátosságának mélyén pedig egy immár kontrollálhatatlan szenvedély húzódik meg – ez pedig a profit iránti vágy soha ki nem elégíthető szenvedélye. Azért nem elégíthető ki soha, mert a profit iránti hajsza — szemben más szenvedélyekkel (éhség, szerelmi vágy stb.) — a «mennyiség szenvedélye»: mindig végtelen számú nullát tudunk még a profitszámlánkon elképzelni, tökéletesen függetlenül a profitért megvásárolható javaktól. Metafizikai síkon a profit iránti szenvedélyt valójában a véges embernek a végtelenség megragadására irányuló gyermeki vágya táplálja. Miközben a világ részleteiben egyre racionálisabb lesz, fő folyamatait — mint arra már Horkheimer és Adorno (1990) is rámutatott – egy tökéletesen irracionális vágy irányítja." (Szalai Erzsébet)

"Kiképzésben a funkcionárius részesül. A kiképzést az határozza meg, hogy az emberinek valamilyen részleges és speciális aspektusára irányul, és egyszersmind a világnak egy szeletére. A képzés, avagy a művelés az egészre irányul; az az ember művelt, aki tudja, hogy a világ a maga egészében miben áll. A képzés az egész embert érinti, amennyiben az capax universi , amennyiben az képes a létező dolgok mindenségét átfogni." "Ausgebildet wird der Funktionär. Ausbildung ist dadurch bestimmt, dass sie sich auf ein Partielles und Spezielles im Menschen richtet und zugleich auf einen Ausschnitt der Welt. Bildung geht auf das Ganze; gebildet ist, wer weiß, wie es sich mit der Welt im Ganzen verhält. Bildung betrifft den ganzen Menschen, sofern er capax universi ist, sofern er das Allgesamt der seienden Dinge zu fassen vermag." (Josef Pieper)

"És a szótörténet is hasonló felvilágosítással szolgál: a szabad idő görögül szkholé, latinul schola, németül Schule (iskola). Annak megnevezése tehát, amivel a képzés, hát még a kiképzés színhelyeit jelöljük, szabad időt jelent. Az iskola nem «iskola», hanem: szabad idő." (Josef Pieper)

"Mindezek a körülmények azonban a fasiszta demagógiának nemcsak a tartalmát határozzák meg, hanem formáját is. Már részletesen bemutattuk, hogy a német ideológiában hogyan kapott mind jobban lábra egy olyan mozgalom, amely az ész lefokozására, a közvetlenség, az intuíció, az ösztönök stb. felmagasztalására törekedett, hogy az imperialista korszakban miként vált mind konkrétabbá ez az irányzat áltörténelmi mítoszok alakjában, hogy a weimari időszakban már mint politikai mítosz lépjen fel, hogy az észt mint aszociális erők alávaló követelőzését denunciálja." (Lukács György)