A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme

"Az életvitelnek és a hivatás felfogásának a kapitalizmus jellegzetességeihez idomult módja csak úgy «választódhatott ki», azaz csak úgy arathatott győzelmet más módok felett, hogy előbb nyilvánvalóan létre kellett jönnie, éspedig nem elszigetelt egyénekben, hanem embercsoportok felfogásmódjaként. Tulajdonképpen tehát e felfogásmód keletkezését kell megmagyarázni. Részletesen majd csak később foglalkozunk a naiv történelmi materializmusnak azzal az elképzelésével, hogy ilyenfajta «eszmék» a gazdasági helyzet «tükrözéseként» vagy «felépítményeként» születnek meg. Célunk szempontjából ezen a helyen elegendő arra rámutatni, hogy a (mi értelmünkben vett) «kapitalista szellem», ha egyebütt nem, hát Franklin Benjámin szülőföldjén (Massachusettsben) mindenesetre, előbb létezett, mint a «kapitalista fejlődés» (már 1632-ből találkozunk arra vonatkozó panaszokkal, hogy New-England-ben, ellentétben Amerika más tájaival, milyen haszonlesők és számítók az emberek), hogy az például a szomszédos gyarmatokon – az Unió későbbi déli államaiban – összehasonlíthatatlanul fejletlenebb volt, pedig ez utóbbi településeket nagykapitalisták hívták életre üzleti céllal, a new-england-i telepeket viszont prédikátorok és egyetemet végzett emberek, kispolgárokkal, kézművesekkel és yeoman-ekkel összefogva, vallási okokból. Ebben az esetben tehát az oksági kapcsolat a «materialista» tanítás fordítottja." (Max Weber, 53)