Mások szövegei

"Ami velünk történt, annak nyoma van a legendáriumban. Kimaradtak azonban belőle a «másodlagos áldozatok», hogy mást ne mondjak, a négyéves Dani fiunk. Ő azokban a napokban beteg volt, ki se mozdult a lakásból; azt hittük, hogy az egészből semmit nem észlelt. Nem sokkal később azonban Judit a pszichológus Virág Teréznél járt vele egy kórházi tartózkodás utóhatásai miatt. Volt ott egy csomó játék, Dani kiválaszthatta, amivel játszani akart. Egy idő után Virág Teréz behívta Juditot, hogy nézze meg, mit csinál Dani. Épített egy házat, és körberakta rendőrautókkal. Óhatatlanul felmerült a kérdés, hogy ez micsoda. Judit elmondta, Virág Teréznek pedig könnyek szöktek a szemébe." (Kis János)

"Vendéglátóink kórusban igyekeztek meggyőzni minket, hogy jobb lesz visszafogni magunkat, különben megbukik Gorbacsov és jön a szovjet katonai intervenció. Kołakowski, Gyilasz meg én felváltva magyaráztuk, hogy az aggodalmuk alaptalan. Jacek egész idő alatt rosszkedvűen hallgatott, Aztán, már a vacsora vége felé, egyszer csak közbeszólt: «Fogadok mindenkivel egy láda viszkiben, hogy öt év múlva nem is lesz Szovjetunió.» Az amerikaiak harsány hahotázásban törtek ki, kivétel nélkül tartották a fogadást. Vacsora után leültünk a szálloda halljában, beszélgettünk még egy kicsit. Megkérdeztem Jacekot, hogy mire alapozta a jóslatát. Azt felelte: «Semmire, de fogadást még soha nem vesztettem el.»" (Kis János)

"Az ötvenhatos generációnak nem egyetlen meghatározó élménye volt, a forradalom kitörésétől a leverésén át a rá következő megtorlásig vezető folyamat, hanem kettő: a második a kádári konszolidáció. Ahogy Kőszeg írta a nyolcvanas években, Kádár mindenkit a rendszer hívének nevezett ki, aki nem lépett fel nyíltan ellene. Többé nem kellett lelkesedni, lehetett gyarapodni, akinek volt kertje, ápolhatta. Az értelmiséget hagyták, hogy nagyjából helyreállítsa a magyar kultúra belső értékrendjét. Ez kellemes meglepetés volt, aminek az emberek érthető módon örülni akartak, élni akartak a felkínált lehetőségekkel." (Kis János)

"Idővel persze beleszoktam a helyzetbe, Magdát anyunak, Gézát apunak kezdtem szólítani. Amikor anyám 45 szeptemberében hazajött, nem kapott azonnal ölbe – gondolom, nehogy megriadjak az ismeretlen felnőtt tolakodó közeledésétől –, hanem csak álltak Magdával a járókám előtt. Kétéves voltam, de még nem tudtam járni. Néztem őket, aztán egyszer csak megszólaltam: «Kettő anyu.» Hogy honnan tudtam abban az életkorban és olyan hosszú idő után, hogy az anyám is «anyu», az igazi rejtély." (Kis János)

"Varga Judit, Novák Katalin, Rácz Zsófia, Czunyiné Bertalan Judit... Biztos lennének még nevek, ha nem is sokan, akikkel bemutathatnánk, mivé válik egy női politikus a patriarchális diktatúrában. Véleménytelen, jellemtelen, álszent kápóvá. Pont azzá egyébként, amivé egy férfi." (Angela Murinai)

"Magyarország, a mi hazánk egy nőgyűlölő ország (ezt kormányzatilag családbarátnak hívják egyébként)." (Angela Murinai)

"Meg is van ennek a nagy szabadságnak az eredménye, mert – amint azt a statisztikák jól mutatják – egyre kevesebb fiatal akar házasodni. Ez pedig egyáltalán nem jó a kormánynak, mert ha kevesebben házasodnak, akkor kevesebben fognak gyereket szülni, házat építeni, közös hitelcsapdába belemenni, támogatásnak álcázott röghöz kötést magukra venni. Aki független, az nehezebben irányítható, az mindig mobilabb, az kevesebbet kockáztat, így bátrabban mer szembemenni a rendszerrel, egyszóval a függetlenek veszélyesek minden elnyomó hatalomra." (Angela Murinai)