Szabadságra ítélve

"Az ötvenhatos generációnak nem egyetlen meghatározó élménye volt, a forradalom kitörésétől a leverésén át a rá következő megtorlásig vezető folyamat, hanem kettő: a második a kádári konszolidáció. Ahogy Kőszeg írta a nyolcvanas években, Kádár mindenkit a rendszer hívének nevezett ki, aki nem lépett fel nyíltan ellene. Többé nem kellett lelkesedni, lehetett gyarapodni, akinek volt kertje, ápolhatta. Az értelmiséget hagyták, hogy nagyjából helyreállítsa a magyar kultúra belső értékrendjét. Ez kellemes meglepetés volt, aminek az emberek érthető módon örülni akartak, élni akartak a felkínált lehetőségekkel." (Kis János)