A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme

"Mert az ilyen munkaterületeken nemcsak a fokozott felelősségérzet nélkülözhetetlen hanem egyáltalán, olyan érzületre van szükség, amelyik legalább munka közben megfeledkezik arról az örökös kérdésről, hogy miként lehet maximális kényelem és minimális teljesítmény mellett mégis a megszokott bért biztosítani, arra az érzületre, amely a munkással úgy végezteti munkáját, mintha az abszolút öncél – «hivatás» – volna. Az ilyen érzület azonban nem természettől adott valami. S nem is idézhető elő közvetlenül sem magas, sem alacsony bérekkel, hanem csak tartós nevelési folyamat eredménye lehet." (Max Weber, 65)