A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme

"Ha tőlük maguktól megkérdeznénk, hogy mi az «értelme» ennek a szakadatlan hajszának, amely sohasem éri be azzal, ami már van, s amely éppen az élet evilági céljai miatt oly merőben értelmetlennek látszik, akkor, feltéve, hogy egyáltalán felelni tudnak, olykor ezt válaszolnák: «gondoskodni akarunk gyermekeinkről és unokáinkról». Ennél jóval gyakrabban azonban egyszerűen azt válaszolnák, hogy azért élnek így, mert az üzlet, a szakadatlan tevékenység «nélkülözhetetlen életelemük» lett. Ez a válasz az igazságnak is jobban megfelelne, hiszen az előbbi indíték egyáltalán nem sajátos jellemzőjük, hanem ugyanúgy hatott «tradicionális» embereknél is. A valóságban a második az egyetlen helytálló indokolás, és egyidejűleg kifejezésre juttatja azt is, ami ebben az életvitelben a személyes boldogság szempontjából tekintve annyira irracionális. Hiszen itt az ember van az üzletért, nem pedig fordítva." (Max Weber, 75)