Bevezetés a hermeneutikába

"Az okosság — mondja Arisztotelész — , gondolkodással párosult cselekvő, igaz lelki alkat, mely arra irányul, ami az embernek jó vagy rossz". (Arisztotelész 1997: 1140b. 194.) Az okosság tehát olyasmi, ami a gondolkodással, s az általa feltárt igazsággal társul, tehát az elméleti tudásra jellemző általánosság jegyeivel is rendelkezik egy bizonyos értelemben, de ugyanakkor a konkrét helyzet egyéni átélésében dől el, hogy megvan-e ténylegesen vagy nincs meg, működik-e vagy sem. Úgy tudás, hogy tapasztalat is egyben. Mint tudás, az egyéni tapasztalat konkrétumában gyökerezik, és leválaszthatatlan róla; mint tapasztalat, felülemelkedik az élethelyzet egyéni keretein a tudás általánossága irányába." (Veress K., 30)