Az ész trónfosztása

"...szükségszerűen keletkezett egy ideológia ennek a Németország gazdasági és politikai struktúrája között fennálló ellentmondásnak eszmei védelmére, amely ebben magasabb fejlődési fokot, jobb fejlődési lehetőséget látott a demokratikus Nyugathoz képest.

Világos, hogy ennek a védelemnek ismét az irracionalizmusban kellett keresnie filozófiai támaszát. Ezzel kapcsolatban természetesen a legkülönfélébb koncepciók keletkezhetnek: de e sokféle felfogás történeti és filozófiai elemzése, sőt már felsorolása is, szétfeszítené a fejtegetések keretét. Ennélfogva csak néhányra mutatunk rá az itt keletkezett tipikus elméletek közül. Lehet a kapitalizmust — pozitív vagy negatív előjellel, lelkendezve, elutasítóan vagy rezignáltan — ,,végzet"-nek felfogni; csak Treitschkének a Zollverein keletkezését illető jellemzésére utalunk. A magas fejlettségű német kapitalizmust ez a felfogás mint irracionális "végzetet" értékeli, s a német állam másik — ugyancsak, de másképpen értelmezett irracionális — elvének hordozója azt a feladatot kapja, hogy az uralkodónak tisztán személyes (tehát ismét: irracionális) rátermettsége alapján a gazdaság vak "végzetének" értelmet adjon, vagy az államnak (az államiság német formájában) üdvös — irracionális — ellensúlyt tulajdonít amaz egészségtelen, életölő racionalitással szemben, amelyet a kapitalista gazdaság képvisel stb., stb. Mindezekben a koncepciókban polémia foglaltatik a nyugati demokráciák általános-polgári haladásfogalma ellen; elutasítása annak, hogy az államnak és társadalomnak a feudális formákból való kibonyolódása, a kapitalizmus követelményeihez való fokozódó alkalmazkodása (gondoljunk Herbert Spencer szociológiájára) haladást jelentene. Ellenkezőleg: a német fejlődést épp azért tartják magasabbrendűnek, mert régibb (nem racionális) uralmi formák megőrzése következtében meg tud oldani különféle (etikai, kulturális stb.) problémákat, amelyeknek a racionális tájékozottságú Nyugat társadalma és társadalmi gondolkodása számára megoldhatatlanoknak kell maradniok. Magától értetődik, hogy ebben a szocializmus ellen való hatásos harcnak jut a döntő szerep.

Irracionalizmus és haladásellenesség tehát összetartoznak: épp ebben az együttességben alkotják a kapitalizmus tekintetében gyorsan fejlődő Németország társadalmi és politikai elmaradottságának hatásos ideológiai védelmét." (Lukács György)