Az ész trónfosztása

"Látszólag csak terminológiai különbség, ha a machisták «a gondolkodás ökonómiáját» állítják fel az igazság ismeretelméleti kritériumaként, míg James egyszerűen egyenlősíti egymással (a mindenkori egyén számára) az igazságot és a hasznosságot. Ezzel James egyrészt a machista ismeretelmélet érvényességét kiterjeszti az egész életre, határozott életfilozófiai hangsúlyt ad neki, másrészt ennek az ismeretelméletnek általánosabb érvényességet tulajdonít, amely túlmegy «a gondolkodás ökonómiája» technikáján.

Itt is világosan látható az irracionalizmus alapvető magatartása a dialektikával szemben. A dialektikus materializmus alapvető tétele, hogy a gyakorlat adja az elméleti igazság kritériumát. A tudatunktól függetlenül létező objektív valóság gondolati visszatükrözésének helyessége vagy helytelensége, vagy helyesebben az, hogy mily fokban közelítjük meg a valóságot, csak a gyakorlatban, a gyakorlat által igazolódik be. James, aki világosan látja a metafizikai idealizmus korlátait, gyámoltalanságát, aki ismételten rámutat ezekre a korlátokra (pl. arra, hogy az idealizmus a világot «öröktől fogva befejezettnek és késznek» fogja fel, míg a pragmatizmus a levés folyamatában próbálja megragadni), mind az elméletből, mind a gyakorlatból eltávolít minden vonatkozást az objektív valóságra, s ezzel a dialektikát szubjektivista irracionalizmussá változtatja át. James ezt nyíltan el is ismeri, amennyiben vele az amerikai «man in the street» világnézeti szükségleteit akarja kielégíteni. A mindennapi üzleti életben — csődbejutás terhe alatt — pontosan meg kell figyelni a valóságot (nem törődve azzal, hogy a valóság objektív igazságát, a tudattól való függetlenségét ismeretelméletileg tagadják), minden más területen azonban egészen korlátlanul uralkodik az irracionalista önkény. Azt mondja James: «Az üzletek gyakorlati világa a maga részéről nagy mértékben racionális a politikus, a katona, az üzleti szellem uralma alatt álló ember számára. De irracionális az erkölcsi és művészi temperamentum számára.»

Világosan szembetűnik itt az irracionalizmusnak egyik igen fontos rendeltetése: legfontosabb társadalmi feladatainak egyike a reakciós burzsoázia szempontjából ugyanis abban van, hogy bizonyos «kényelmet» nyújtson az embereknek a világnézet területén, hogy a teljes szabadság illúzióját, a személyes önállóság, az erkölcsi és értelmi magasabbrendűség illúzióját nyújtsa nekik olyan magatartás mellett, amely valóságos cselekvéseiben szakadatlanul összekapcsolja őket a reakciós burzsoáziával s feltétlenül ennek szolgálatába állítja. Későbbi részletes elemzésekben láthatjuk majd, hogy az ilyen «kényelem» az alapja az irracionalista filozófia «legfenségesebb» aszketizmusának is, pl. Schopenhauernál vagy Kierkegaardnál. James ezt a gondolatot a sikeres, öntudatos amerikai üzletember naiv cinizmusával fejezi ki, kielégíti a Babbitt típus világnézeti szükségleteit. Ő is, mint Sinclair Lewis kitűnően mutatja, biztosítva akarja látni fölöttébb személyes intuícióra való jogát, ő is tapasztalja a gyakorlatban, hogy igazság és hasznosság egy igazi amerikainak életmódjában azonos jellegű fogalmak. James tudatossága és cinizmusa természetesen gondolatilag valamivel magasabban áll, mint Sinclair Lewis Babbittjéé. James pl. elutasítja az idealizmust, de nem felejti el, hogy annyiban mégis pragmatista hódolatát fejezze ki, amennyiben az a mindennapi életmód szempontjából hasznos, mert fokozza a filozófiai kényelmet: James azt mondja az idealizmus abszolútumáról: «Morális vakációt biztosít. Ezt teszi minden vallási nézet is.» Ez a kényelem azonban értelmileg kevéssé volna hatékony, ha nem tartalmazná a materializmus éles elutasítását, a tudományosan megalapozott világnézet állítólagos cáfolatát. James ezt a feladatot is cinikusan kényelmessé teszi magának. Következetes-pragmatista módon egyetlen tárgyilagos érvet sem hoz fel a materializmus ellen; csak arra mutat rá, hogy ez mint a világmagyarázat elve semmiképp sem , hasznosabb, mint az istenben való hit. «Ha a világ okát», úgymond, «matériának nevezzük, nem vesszük el egyetlen alkatrészét sem, és semmivel sem gyarapítjuk gazdagságát, ha okát istennek nevezzük... Az isten, ha létezik, épp annyit teljesített, mint amennyit az atomok képesek teljesíteni, s épp annyi köszönetet érdemelt, mint az atomok, s nem többet.» Így Babbitt nyugodtan hihet istenben, bármely vallás vagy szekta istenében, nem vét azok ellen a követelmények ellen, amelyeket a tudomány támaszt egy up to date gentlemannel szemben." (Lukács György)