A forradalom

"Az eseményeknek ebben a szakaszában, vagyis a forradalom alatt leginkább a pártprogramok különböztették meg a pártokat a tanácsoktól, mert ezek a programok, teljesen függetlenül attól, hogy mennyire voltak forradalmiak, mind «receptek» voltak, nem cselekvést, hanem végrehajtást követeltek, «energikusan végre kellett hajtani őket a gyakorlatban» – ahogy Rosa Luxemburg meglepő éleslátással megjegyezte a szóban forgó problémával kapcsolatban. Ma már tudjuk, hogy milyen hamar eltűnt a teoretikus formula a gyakorlati végrehajtásban, de ha túlélte volna a végrehajtást, sőt ha bebizonyosodott volna róla, hogy minden szociális és politikai baj csodaszere, a tanácsok akkor is kénytelenek lettek volna fellázadni minden ilyen politika ellen, mert maga a «tudást» birtokló pártszakértők és a tudás alkalmazására hivatott néptömegek elválasztása figyelmen kívül hagyta az átlagpolgárnak azt a képességét, hogy cselekedjen és véleményt alkosson. Vagyis a tanácsok óhatatlanul fölöslegessé váltak, amint uralomra jutott a forradalmi párt szelleme. Ha szétválik a tudás és a cselekvés, elvész a szabadság tere." (Arendt, 346)