A forradalom

-

"Kétségkívül minden tettnek megvan az indítéka, celja és elve, de a cselekvés maga, bár kihirdeti célját és nyilvánvalóvá teszi elvét, a cselekvő legbensőbb indítekait nem tárja fel. Az indítékok sötétben vannak, nem fénylenek, hanem elrejtőznek, s nemcsak mások elől, hanem többnyire a cselekvő elől s introspekciója elől is. Így mivel az indítékok keresése, az a követelés, hogy mindenki tárja fel nyilvánosan legbensőbb motivációját, a lehetetlent tűzi célul, minden szereplőt képmutatóvá változtat. Abban a pillanatban, amint megkezdődik az indítékok feltárása, a képmutatás elkezd megmérgezni minden emberi kapcsolatot." (Arendt, 126-127)

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Nácizmus – fasizmus

-
"Az «európaiságnak» tett engedmény már csak annyit jelentett, hogy a parlamentben végig kellett hallgatni a maroknyi ellenzék szónokait. Gyakorlatilag a parlament munkaidejének legnagyobb részét éppen ezek a felszólalások tették ki, míg a megingathatatlan többség főként szavazni tért be az ülésterembe." (Ormos, 454)
Read more

Nácizmus – fasizmus

-
"Sorsának alakulását természetesen minden «felesleges» embercsoport mindenkor irracionálisan kell hogy szemlélje, hiszen felesleges voltát nem fogadhatja el. «Felesleges» emberi csoportok természetesen a világ minden táján képződtek, de efféle tömeg a 20. századi nyugati világban viszonylag kis mértékben és csak időszakosan torlódott össze, míg a peremvidék nagy részén a társadalom szép hányadát tette ki, és vegetálása krónikussá vált. Évtizedekre betokosodott, megemésztetlen rész lett a társadalom testében." (Ormos, 231)
Read more

Nácizmus – fasizmus

-
"Az irracionális tudat nem egyéb, mint hit, a racionalizálhatóság gondolatát viszont a hit csak korlátozott mértékben támogatja. Az irracionális könnyen általánosítható kollektívvá, és tulajdonképpen csak kollektív megjelenés esetén van jelentősége. A racionális eszme ezzel szemben alapjában egyéni, és tömeget a hozzá tapadó, kísérőjévé szegődő hittel gyűjthetett csak maga köré. A ráció kollektív formában nem jelenik meg; az ész produktumaiban társadalmiasul ugyan, de önmagában mindig személyes marad. Egy bizonyos fajta – a személyisége, szabadsága és felelőssége tudatára ráeszmélő – polgár tartotta viszont éppen privilégiumának, hogy a társadalomról személyes és ésszerű véleményt alkosson. Egy kritikus pontot azonban neki sem sikerült szemléletében túlhaladnia. Nem tisztázódott, hogy a társadalmi életben irracionális elemek felmerülése ésszerűen megengedett, s hogy a jelentkező irracionalizmus éppúgy nem involválja az irracionális társadalomértelmezést, amint az egyén irracionáli...
Read more