Visszatérés Reimsbe

"Sartre joggal hangsúlyozza: a sztrájk előtt a francia munkás spontán módon rasszista, gyanakvó a bevándorlókkal szemben, de amint elkezdődik a sztrájk, ezek a rossz érzések megszűnnek, és a szolidaritás kerül előtérbe (még ha csak részlegesen és átmenetileg is). A világ rasszista felosztása abban az esetben lehet képes felülírni az osztályszempontú megosztottságot, ha elmarad a mozgósítás, vagy az érintettek nem képesek úgy tekinteni önmagukra, mint akik egy mozgósított vagy szolidáris, mivel potenciálisan mobilizálható és így mentálisan folyamatosan mozgósított társadalmi csoporthoz tartoznak. Ugyanakkor az a csoport, amely esetében a baloldal felszámolta a mozgósítást mint az önpercepció horizontját, egy másik alapelvből, ezúttal a nemzeti keretből kiindulva szervezi újjá magát: ezt jelenti az, hogy magukat egy olyan földterület «legitim» lakosainak tekintik, amelyet elvettek tőlük, és ahonnan elűzték őket – az önmeghatározás és a másokhoz való viszonyulás szempontjából már nem az számít, hogy ki hol dolgozik, vagy hogy milyenek a társadalmi körülményei, hanem hogy az ember melyik negyedben lakik." (Eribon, 140)