Hermeneutika és demokrácia

-

"Hogy a «tudományos objektivitás» fogalmának egyetlen kézzelfogható, használható értelme az – értelemszerűen interszubjektíve, közösségileg létrejövő, kialakuló – «megegyezésben» [agreement] áll, az már Rorty fő művében megfogalmazódott; s hogy a tudományos praxis mint olyan, a maga objektivitásra, racionalitásra bejelentett igényeivel, éppenséggel az emberi együttélés egy meghatározott formájában, a szolidaritásban gyökerezik: ezt a gondolatot azután később több írásában is hangsúlyosan kifejezésre juttatta." (Fehér M. I., 35)

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Anti-antirelativizmus

-
"Lehet, hogy van néhány igazi nihilista a Rodeo Drive-on vagy a Times Square-en, de kétlem, hogy sok olyan volna, aki azért lett nihilista, mert túlságosan érzékeny volt más kultúrák különféle igényeire..." (Geertz, 349)
Read more

Lukács racionalizmusa: Az ész trónfosztása védelmében

-
"Azt a különbségtevést kell itt szem előtt tartanunk, hogy hihetünk valamiben indokok alapján — vagyis azért, mert hitünk koherens más, igaznak bizonyult ismereteinkkel, s megfelelő evidenciák támasztják alá —, vagy hihetünk valamiben okok következtében, vagyis egyszerűen azért, mert a gondolkodás, a megfontolás és a mérlegelés határain kívül eső tényezők (például az érzelmek és a szenvedélyek) meghatározzák hitünket. A különbség pontosabban az okok különbségében van, vagyis abban, hogy adott hitünknek az oka lehet egy indok, s lehet egy, a hit tartalmához képest külső ok. Az utóbbi eshetőségre nyújtanak közismert példát az önbecsapásnak, a «wishful thinking»-nek, vagy az akaratgyengeségnek, vagy a kognitív disszonancia feloldásának jól ismert, a pszichológia, a pszichoanalízis és a döntéselmélet keretében elemzett esetei. [...] A fentieket úgy is megfogalmazhatjuk, hogy egy racionális hitet kétféleképpen lehet vizsgálni: létezik egy kérdés a megalapozására, vagyis indoklására von...
Read more

Az élet értelméről

-
"Ezért arra kell emlékeztetni — még akkor is, sőt elsősorban akkor, ha a szellem emberei lépnek a politika színpadára —, hogy a politikának, mint a véges szférájának, meg kell adni ugyan a neki járó jogokat, ám a kontingens történeti pillanatot nem szabad oly mértékben abszolutizálnunk, hogy elfeledjük a szellemet s az igazságot. S ha ezt nem feledjük, s a politika szerepét a változtatásban nem becsüljük mértéktelenül túl; ha az egyesre pillantva, az általánosra is pillantunk, az egyesben az általánosra pillantunk; ha a végest az őt megillető helyre utaljuk — akkor még a valóban gyökeres változást is jobban előmozdíthatjuk." (Fehér, 81)
Read more