Taktika és etika

"Ez az «eszköz» nem másnemű a célhoz képest (mint a polgári ideológia megvalósulásában volt), hanem a célnak magának közeledése önmegvalósulásához. Ami azt jelenti, hogy a taktikai eszköz és a végcél között fogalmilag megfoghatatlan átmenetek vannak; sohasem lehet előre tudni, melyik — taktikai — lépés fogja már magát a végcélt megvalósítani." (Lukács, 190)

"A végső, az igazi mérték csakis az lehet, vajon az adott esetben való cselekvés mikéntje alkalmas-e ennek a célnak, a szocialista mozgalom értelmének megvalósítására; éspedig — mivel ezt a végcélt nem tőle minőségben különböző eszközök szolgálják, hanem az eszközök már magukban is a végcél belső vagy külső közelebbjöttét jelentik – minden eszköz jó, amelyben ez a történetfilozófiai folyamat öneszméletre, valóságra ébredésre jut, és minden eszköz rossz, amely ezt az öneszméletet elhomályosítja, mint pl. a jogrendhez, a «történelmi» fejlődés folytonosságához, sőt, akár a proletariátus pillanatnyi anyagi érdekeihez való ragaszkodás. Ha van történelmi mozgalom, amely számára «a reálpolitika» végzetes és vészhozó, akkor az a szocializmus." (Lukács, 190-191)