Nácizmus – fasizmus

"Távolról sem nem létező gazdaságfejlesztési elvei voltak e [Mussolini iránti] bizalom forrásai, hanem azok az új s – a szónak abban az értelmében, ha az új egyúttal modern is – modern szervezetei, amelyek megmutatták, hogy alkalmasak a «rendteremtésre». A birtokosoknak nem földjeik kanalizálását ígérték, hanem visszaszerzését, s ezt végre is hajtották. Ugyancsak a rohamosztagos módszer tette a fasizmust alkalmassá arra, hogy szétverje az iparvidékeken a sztrájkokat. Az ebbe a körbe sorolható tettei között az 1922. szeptemberi általános sztrájkkal szemben aratott sikere volt a legjelentősebb, s talán a legfontosabb azok között az események között, amelyek a nagytőkét a fasisztákkal szemben reményekkel töltötték el. A nagytőke bizalmát emellett Mussolini azon ígéretei erősítették, amelyek szerint a fasizmus vissza fog térni a tiszta liberális gazdaságpolitikához, a manchesteri államhoz. Vagyis a be nem avatkozást ígérte, és nem állami gazdaságfejlesztő politikát." (Ormos, 272)