Én és Te

"–Tehát mégiscsak hiszed, hogy létezett Éden az emberiség őskorában? 

– De lett légyen akár pokol ez az őskor — és valóban, ameddig a történelmi gondolkodásban képes vagyok visszamenni, tele volt haraggal és félelemmel és kínnal és kegyetlenséggel —, mindenképpen valóságos volt. 

Az ősember találkozásélményei nem lehettek jámbor jóérzéssel teljesek; de még mindig jobb, akár erőszakot tenni is egy valóságos lényen, mint kísérteties módon gondoskodni arctalan számokról. Amattól Istenhez vezet út, emettől csak a semmibe." (Buber, 31)