Akédia

"Akit megszáll az akédia, az állandóan az ablakot bámulja, értelme pedig látogatókról ábrándozik. 

Csikordul az ajtó, s már kint is terem; hangot hall, és azonnal kikémlel az ablakon. 

Ott is marad mozdulatlanul, amíg csak el nem zsibbad az üléstől. 

Amikor olvas, gyakran ásít, s könnyen elnyomja az álom; dörgöli a szemét, összedörzsöli a kezét, elemeli a tekintetét a könyvből, és bámulja a falat; majd újra belenéz, s olvas egy kicsit, de ide-oda lapozgatva hiába keresi a szövegek végét. 

Számolni kezdi az oldalakat, megbecsüli az ívek számát, ócsárolja az írásképet és a díszítést, végül becsukja a könyvet, s a feje alá téve bóbiskolni kezd. De nem alszik mélyen, mert az éhség felébreszti, s arra ösztönzi, hogy az evéssel foglalkozzon. (O.sp. 5,8-11)" (Bunge, 90-91)