Konzervatív iskola

-

"A kreativitás iránti jelenlegi érdeklődés jelentős része az üzleti életből szivárgott át az oktatás világába, és nem spontán módon alakult ki. Leegyszerűsítve a dolgot: az üzleti élet az 1990-es években úgy döntött, hogy a boldoguláshoz kreatívabbnak kell lennie. Ez nyomást helyezett az oktatásra – azt a fajta nyomást, amelyre Eliot az 1940-es évektől kezdve számított az államnak a tömegoktatásban gyakorolt, egyre nagyobb mértékű szerepvállalása miatt –, hogy megfelelően képzett munkaerővel lássa el az üzleti szférát, kielégítve annak igényeit. Bár az iskolákra nem csak ebből az irányból helyeződött nyomás, ez volt az egyik legfontosabb." (N. Tate, 218)

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Kapitalista realizmus

-
"Egy példa: felszólítottam az egyik diákot, hogy mondja meg, miért visel állandóan fejhallgatót az órán. Azt válaszolta, hogy a dolognak nincs jelentősége, mivel nem hallgat rajta zenét. Egy másik órán nagyon alacsony hangerőn játszott le valamit, de anélkül, hogy a fején lett volna. Mikor arra kértem, kapcsolja ki, azt válaszolta, hogy még ő maga sem hallja. Miért hordott fejhallgatót, ha nem hallgatott rajta zenét, miért kapcsolt be zenét, ha nem volt rajta fejhallgató? Mert a fejhallgató viselése vagy a tudat, hogy a zene szól (még ha nem is hallja), megnyugtatta afelől, hogy a mátrix továbbra is ott van, egy karnyújtásnyira. Az interpasszívitás klasszikus példája ez: ha a zene megy, még ha ő nem is hallja, a lejátszó helyette is tudja élvezni azt. A pop szerepe, mint azt a fejhallgató jelzi, maga is passziválódott: ennek a generációnak a könnyűzene már nem a társadalmi térben zajló kultúraformáló erő, hanem a privát OedIpod fogyasztói boldogságába való visszavonulás, a szociál
Read more

A fasizmus mint a barbárság elméleti és gyakorlati rendszere

-
"Ez a védtelenség csak erősebb lett azáltal, hogy az életben is a nemzeti lét valamennyi problémája szintúgy összefügött ezzel a világnézeti kérdéssel. Elvégre a versailles-i béke végrehajtását az egész nemzeti megaláztatással egyetemben szintén a «reálpolitikai ésszerűség» érveivel támasztották alá. Ebből a tömegek számára a következő elvileg hibás, ám az életből, a politikai gyakorlatból fakadó dilemma adódott: vagy «ésszerűen» elfogadják a nemzeti megaláztatást, vagy pedig harcba szállnak irracionális hősiességgel, a csodában bízva. Így aztán ezekben a tömegekben gyökeret ver az ésszel szembeni hitetlenség, az ész lefokozása, meddőnek, árulónak, elvetemültnek való beállítása. Annál is inkább, mivel a válság alatt — az osztályhelyzet különbségeinek megfelelő eltérésekkel — itt hasonló konfliktusok támadnak, mint a proletariátusban, hiszen a weimari köztársaság kormányzó pártjai is minden egyes népszerűtlen és a tömegek érdekeit mélyen sértő intézkedésnél mindenkor az «észre» hiv
Read more

Akédia

-
"Aki legyőzi a vágyat, legyőzi a szenvedélyt, aki pedig legyőzi a szenvedélyt, azon nem vesz erőt a szomorúság. (O.sp. 58-11)" (Bunge, 108)
Read more