Anti-antirelativizmus

"A tudományt, véleményem szerint, pontosan az az elhatározás viszi előre, hogy nem ragaszkodunk ahhoz, ami valamikor elég jól működött, eljuttatott bennünket idáig, de most nem működik olyan jól, és állandóan holtpontra juttat minket. Mindaddig jól működött az arisztotelészi fizika, a sztoikus paradoxonok ellenére is, amíg semmi sem volt gyorsabb egy maratoni futónál. Mindaddig jól működött a newtoni mechanika, a távolhatás bonyolultsága ellenére is, amíg a technikai eszközeink csak rövid távon és csak bizonyos módon tudtak kivezetni minket az értelmétől megszabadított világunkból. Nem a relativizmus — a Szex, a Dialektika és Az Isten Halála — intézte el az abszolút mozgást, az euklidészi teret és az univerzális okozatiságot. A kiszámíthatatlan jelenségekkel, a hullámnyalábokkal és az orbitális ugrásokkal szemben voltak tehetetlenek. A karteziánus cogítót, a whig történelemszemléletet és «az Eliot, Arnold és Emerson számára oly szent morális nézőpontot» sem a Relativizmus intézte el (már amennyiben egyáltalán elintézték). A furcsa helyzetek – a gyermekjegyességek, a nem illuzionista festmények – hozták zavarba ezeket a kategóriákat." (Geertz, 369)