A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus...

"A mai baloldalon egyetlen kulturális politikai elmélet sem volt képes nélkülözni egy bizonyos minimális esztétikai távolság ilyen vagy olyan felfogását, annak lehetőségét, hogy a kulturális tettet a tőke masszív Létezésén kívül helyezzék el, ahonnan ez utóbbi támadható. Korábbi fejtegetéseink terhe azonban azt mutatja, hogy a posztmodernizmus új terében a távolság általában (és így a "kritikai távolság" is) megszűnt létezni. Annyira elmerültünk annak mindent elborító kiterjedésében, hogy megszűntek már posztmodern testünk térbeli koordinátái, és testünk így gyakorlatilag (pláne elméletileg) alkalmatlan a távolságtartásra; közben már megállapítást nyert, hogy a multinacionális tőke fantasztikus új kiterjedése során végül épp azokba a prekapitalista enklávékba hatol be, épp azokat gyarmatosítja (a Természetet és a Tudattalant), amelyek fennhatóságon kívüli és archimédeszi kapaszkodót nyújtottak a kritikai hatékonyságnak." (Fredric Jameson, 66.)