A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus...

"Kissé elhamarkodottan azt állíthatjuk, hogy a bent és kint hermeneutikai modellje mellett, amelyet a Munch-festmény fejt ki, általában legalább négy másik alapvető mélységi modellt tagad meg a kortárs elmélet: (1) a lényeg és a látszat dialektikus modelljét (és ezzel együtt egy sor felfogást az ideológiáról vagy a hamis tudatról, amelyek általában ezzel együtt jelennek meg); (2) a látens és a manifeszt, vagy az elfojtás freudi modelljét (természetesen — ez a céltáblája Michel Foucault programalkotó és jellegzetes pamfletjének, A szexualitás történetének); (3) a hitelesség és hiteltelenség egzisztencialista modelljét, amelynek hősies vagy tragikus témái közeli rokonságban állnak az elidegenedés és elidegenedésnélküliség nagy ellentétpárjával, amely maga is a posztstrukturalista vagy posztmodern korszak egyik áldozata; valamint (4) legújabban a jelölő és a jelölt közötti nagy szemiotikai ellentétet, amelyet gyorsan felboncoltak és dekonstruáltak rövid fénykorában, az 1960-as és 70-es években." (Fredric Jameson, 33-34.)