Az újkapitalizmus...

-

"Másfelől a globális tőke gyakorlatilag adózás nélkül száguldozik a világban, ezért — miközben a rendszer vezető ideológusai tudásalapú társadalomról beszélnek — a humán tőke újratermelésére (egészségügyre, oktatásra, kultúrára stb.) – a csúcstechnológián dolgozó munkásság egy nagyon szűk szegmensét kivéve — egyre kevesebb erőforrás áll rendelkezésre. Pontosabban: a humán tőke újratermelése egyre inkább a rövid távú profitérdekeknek rendelődik alá, melynek egyenes következménye a humán tőke értékvesztése.

A korlátok nélkül maradó globális tőke felfalja az alapvető létfeltételét jelentő munkaerőt, hiszen marxi terminológiával – de Marx alapfeltevésén is túl – a munkásság széles köreiben nem biztosítja annak egyszerű újratermelési költségeit sem, súlyosan veszélyeztetve ezzel «saját» profittermelő képességét." (Szalai Erzsébet, 16.)

Comments

Post a Comment

Popular posts from this blog

Kapitalista realizmus

-
"Egy példa: felszólítottam az egyik diákot, hogy mondja meg, miért visel állandóan fejhallgatót az órán. Azt válaszolta, hogy a dolognak nincs jelentősége, mivel nem hallgat rajta zenét. Egy másik órán nagyon alacsony hangerőn játszott le valamit, de anélkül, hogy a fején lett volna. Mikor arra kértem, kapcsolja ki, azt válaszolta, hogy még ő maga sem hallja. Miért hordott fejhallgatót, ha nem hallgatott rajta zenét, miért kapcsolt be zenét, ha nem volt rajta fejhallgató? Mert a fejhallgató viselése vagy a tudat, hogy a zene szól (még ha nem is hallja), megnyugtatta afelől, hogy a mátrix továbbra is ott van, egy karnyújtásnyira. Az interpasszívitás klasszikus példája ez: ha a zene megy, még ha ő nem is hallja, a lejátszó helyette is tudja élvezni azt. A pop szerepe, mint azt a fejhallgató jelzi, maga is passziválódott: ennek a generációnak a könnyűzene már nem a társadalmi térben zajló kultúraformáló erő, hanem a privát OedIpod fogyasztói boldogságába való visszavonulás, a szociál
Read more

A fasizmus mint a barbárság elméleti és gyakorlati rendszere

-
"Ez a védtelenség csak erősebb lett azáltal, hogy az életben is a nemzeti lét valamennyi problémája szintúgy összefügött ezzel a világnézeti kérdéssel. Elvégre a versailles-i béke végrehajtását az egész nemzeti megaláztatással egyetemben szintén a «reálpolitikai ésszerűség» érveivel támasztották alá. Ebből a tömegek számára a következő elvileg hibás, ám az életből, a politikai gyakorlatból fakadó dilemma adódott: vagy «ésszerűen» elfogadják a nemzeti megaláztatást, vagy pedig harcba szállnak irracionális hősiességgel, a csodában bízva. Így aztán ezekben a tömegekben gyökeret ver az ésszel szembeni hitetlenség, az ész lefokozása, meddőnek, árulónak, elvetemültnek való beállítása. Annál is inkább, mivel a válság alatt — az osztályhelyzet különbségeinek megfelelő eltérésekkel — itt hasonló konfliktusok támadnak, mint a proletariátusban, hiszen a weimari köztársaság kormányzó pártjai is minden egyes népszerűtlen és a tömegek érdekeit mélyen sértő intézkedésnél mindenkor az «észre» hiv
Read more

Akédia

-
"Aki legyőzi a vágyat, legyőzi a szenvedélyt, aki pedig legyőzi a szenvedélyt, azon nem vesz erőt a szomorúság. (O.sp. 58-11)" (Bunge, 108)
Read more