Akinek meg kell halnia
„Nyisd ki a szemed, atyám – mondta neki a barát –, nyisd ki és szemléld Isten csodálatos alkotásait.” „Én inkább csukva tartom – felelte az aszkéta – és magát az alkotót szemlélem.” (Kazantzakisz)
Kapitalista realizmus
"Egy példa: felszólítottam az egyik diákot, hogy mondja meg, miért visel állandóan fejhallgatót az órán. Azt válaszolta, hogy a dolognak nincs jelentősége, mivel nem hallgat rajta zenét. Egy másik órán nagyon alacsony hangerőn játszott le valamit, de anélkül, hogy a fején lett volna. Mikor arra kértem, kapcsolja ki, azt válaszolta, hogy még ő maga sem hallja. Miért hordott fejhallgatót, ha nem hallgatott rajta zenét, miért kapcsolt be zenét, ha nem volt rajta fejhallgató? Mert a fejhallgató viselése vagy a tudat, hogy a zene szól (még ha nem is hallja), megnyugtatta afelől, hogy a mátrix továbbra is ott van, egy karnyújtásnyira. Az interpasszívitás klasszikus példája ez: ha a zene megy, még ha ő nem is hallja, a lejátszó helyette is tudja élvezni azt. A pop szerepe, mint azt a fejhallgató jelzi, maga is passziválódott: ennek a generációnak a könnyűzene már nem a társadalmi térben zajló kultúraformáló erő, hanem a privát OedIpod fogyasztói boldogságába való visszavonulás, a szociál
Comments
Post a Comment