A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása

"A közvélemény alapja az osztályérdek. E szakasz folyamán [a 19. század első fele] azonban ennek legalább olyan mértékben egybe kellett esnie objektíve is az általános érdekkel, hogy ez a vélemény közvéleménynek, a közönség okoskodásán keresztül közvetített és következésképpen ésszerű véleménynek számíthatott. Ez már akkor átcsapott volna erőszakba, ha a közönségnek mint uralkodó osztálynak el kellett volna zárkóznia, s a nyilvánosság elvét el kellett volna ejtenie: az okoskodás dogmává, a közvélemény nélkül kialakuló belátás paranccsá vált volna. Amíg a nyilvánosság mint szféra létezett és mint elv funkcionált, addig az, aminek a közönség magát hitte és amit hite szerint tett, ideológia volt, és ugyanakkor több is volt mint puszta ideológia. Az egyik osztálynak a másik osztály feletti tartós uralma alapzatán ez mégis olyan intézményeket fejlesztett ki, melyek objektív értelmükként, magukban foglalták tulajdon megszüntetésük eszméjét: veritas non auctoritas facit legem, mely az uralmat ebben a könnyed kényszerben oldja fel, s amely csak a közvélemény kényszerítő belátásán keresztül szerez magának érvényt. (Habermas, 129-130)