Iskolai tanulás és istenszeretet

"A látszat ellenére ez a húsz perc sokkal nehezebb. Van valami lelkünk mé­lyén, ami jobban irtózik az igazi odafigyeléstől, mint a test a fáradtságtól. Ez a valami sokkal közelebb áll a bűnhöz, mint a test. Ezért valahányszor odafigyel­tünk igazából valamire – a bűnt, a rosszat győzzük le magunkban. Ha ezzel a szándékkal fordítunk figyelmet valamire, egy negyedórányi figyelem felér sok „jócselekedettel”. [akédia?]

A figyelem azt jelenti, hogy leállítjuk gondolkodásunkat és disponibilissé (be­fogadásra képessé) tesszük; üressé és áthatolhatóvá annak a tárgynak a részére, amelyre figyelünk.

Figyelni annyit jelent, mint a már megszerzett ismereteket a gondolkodás kö­zelében tartani, de visszafogni, egy alsóbb szintre szorítani. Kell gondolat, de úgy kell viszonyulni a sajátos és már előbb megformált gondolatokhoz, mint az az ember, aki egy hegyen állva előre néz és ugyanakkor – anélkül, hogy nézné – maga alatt látja az erdőket és réteket. Legfőbb, hogy a szellemnek üresnek kell lennie, hogy a maga igazságában befogadhassa a tárgyat, amely beléhatol." (Weil, 751)