Olvasónapló

"Bildung heißt sich die Dinge vom Standpunkt eines anderen ansehen können." (Gadamer, aki kifejezetten Hegelnek tulajdonítja, bár aligha szó szerinti idézet.) A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. A posztstrukturalizmustól a posztkolonialitásig

"Pesszimizmusom napról napra növekszik az európai dolgokkal szemben, és az új világháborút kikerülhetetlennek tartom. Az európai vérmérgezés már sokkal inkább előrehaladt. A fasiszta infekció virulenciája még nem érte el tetőpontját, míg a demokratikus pacifista államok egyre gyávábbak és megalkuvók. A Népszövetség puszta hipokrízisben merült el. Minden amerikai törekvés közös célja Amerika neutralitását megőrizni az európai pestissel szemben, melyet itt mindenki feltartózhatatlannak tart; ámde alig hiszem, hogy Amerika semleges maradhasson egy világégéssel szemben. Úgy ökonómiailag, mint moraliter [erkölcsileg] ez ki van zárva." (Jászi Oszkár levele Polányi Mihályhoz, 1936. augusztus 22. In: JOVL, 383—384.) Csunderlik Peter: Egy felvilágosult Hitler hódítása vagy egy valódi föderális unió?" - Jászi Oszkár és a második világháború utáni világrend föderalista utópiái. Mozgó Világ, 2026/7-8, 69-81. [73]

"But the annual revenue of every society is always precisely equal to the exchangeable value of the whole annual produce of its industry, or rather is precisely the same thing with that exchangeable value. As every individual, therefore, endeavours as much as he can, both to employ his capital in the support of domestic industry, and so to direct that industry that its produce maybe of the greatest value; every individual necessarily labours to render the annual revenue of the society as great as he can. He generally, indeed, neither intends to promote the public interest, nor knows how much he is promoting it. By preferring the support of domestic to that of foreign industry, he intends only his own security; and by directing that industry in such a manner as its produce may be of the greatest value, he intends only his own gain; and he is in this, as in many other cases, led by an invisible hand to promote an end which was no part of his intention. Nor is it always the worse for...

"Az én nézetem szerint a fej a gondolkozásra való, és a könyv arra való hogy ne kelljen mindazt itt tartani [a fejére mutat]. Azt sokkal egyszerűbb a könyvtárban tartani, ugye, és akkor a fejemet használhatom sokkal jobb dolgokra, gondolkozásra például. De ha a fejemet megtömöm szecskával, szóval mindenféle adatokkal, akkor azt nem tudom használni semmire." (Szent-Györgyi Albert) https://www.youtube.com/watch?v=djGSrgXZeyY Fabula

"De a hatások élén Schwartner állt. Ez, mint Kis írja Emlékezéseiben, «minden tudományokat, mellyeket tanított, lelkesítő lelkesedéssel adott elő. A régi classicusok iránt, kiket addig a tanulók helytelen magyarázás miatt kevésre becsültek, részszerint helyes és célszerű magyarázás, részszerint szívreható magasztalás által minden jobb érzetüekben tiszteletet gerjeszte.» Fontosabbnak tartván gymnasiumokban a tudvágy ébresztését s táplálását az ismeretek közvetlen terjesztésénél, e célra hatni szüntelen igyekezett. Munkálkodása jeles kiegészitőjét Rekvic Károly soproni predikátorban találá, ki minden dij nélkül, egyedűl ügyszeretetből, naponként adott leckéket az érettebb ifjak számára. Világtörténet, államisme, mathesis, költészettan s a classica literatura voltak a két férfi gondjainak tárgyai. Kis mind ezekben gyarapodott, de kivált a régi classicusok művei iránt soha nem hűlhető lelkesedéssel tölt el." (D. Schedel Ferenc, Pest, 1846) https://mek.oszk.hu/06000/06082/06082.ht...

"Mik a tudás, mik a hívés tárgyai?  Hogy vizsgálódjunk, ösmereteinket neveljük, hogy tudjunk, nem csak szabados de szükséges. Elvész a nép, melly tudomány nélkül való. Míg az állatok csupán homályos ösztönnel bírnak: az embert öntudatos isméretek teszik egy részben emberré; s már a gyermeknél, kiben még semmi sejtelem nincs magasabb erkölcsi világról: hatalmasan mutatkozik a tudvágy.  És mik a tudás tárgyai? ezeknek végetlenségét itt előszámlálni sem időnk nincs, sem czélunk nem lehet; minden a mi érzékeink alá esik. Csupán szemeinket kell felnyitni, kezeinket kinyújtani, gondolatinkat folyamatba hozni: s mindenütt, bennünk és kívülünk, térben s időben gazdag tartalommal kínálkoznak a tárgyak ösmereteink nevelésére." (Tompa Mihály, 87) 1859

"TUDNIVÁGYÁS, (tudni-vágyás) ösz. fn. A lélek ismerőtehetségének azon természetes hajlama, ösztöne, kíváncsisága, melynél fogva ismereteket, különösen tudományosakat szerezni törekszik ; újabb korban rövidítve: tudvágy. TUDNIVÁGYÓ, (tudni-vágyó) ösz. mn. Általán, aki valamit tudni, megtudni, tanulni, észrevenni szeret, kíván, óhajt, akármiféle érdekből, vagy czélból." (Czuczor Gergely, Fogarasi János, VI., 477.)

"Van egy faja a kielégíthetlenségnek, mely az emberi nemnek nemcsak hibául nem róható föl: hanem a népek művelődésének, vagyis szellemi s anyagi fejlődésének föltételéül, sőt vezércsillagul szolgál. S ez nem egyéb, mint a tudvágy, mely az emberi elme működésének közvetlen kifolyása, s azon egyetlen jótékony szomj, melyet időnkint enyhíteni ugyan lehet, egészen azonban elenyésztetni csak testi-lelki kórszülte életuntság, vagy csak az életpályának befejezése képes." (Ivánfi (Jancsik) Ede, 263) Pákh Albert (szerk.): A magyar ember könyvtára III. Heckenast Gusztáv, Pest, 1868.

"Az ember képtelen békében élni, mert lényege, hogy nem logosszal bíró társas lény, hanem puskával bíró ölő lény, akinek már óvodában az etnikai tisztogatás volt a jele. A történelem valójában csak kevéssel több, mint az emberiség szerencsétlenségeinek, őrültségeinek és bűntényeinek a katalógusa, állítja Gibbon. Hiszek a békében, de ez csak egy olyan világban lehetséges, amelyben nincs ember." (Cserna-Szabó) Magyar Hang, 2026. július 24-30.)

"Egykor a publicitást a monarchák árkánum-politikájával szemben kellett érvényre juttatni: a publicitás a személyt vagy az ügyet megpróbálta alávetni a nyilvános okoskodásnak, és a politikai döntéseket a közvélemény fóruma előtt felülvizsgálhatóvá tette. Ezzel szemben ma a publicitást az érdekeltek árkánum-politikájának segítségével juttatják érvényre: a publicitás egy személynek vagy egy ügynek nyilvános presztízst szerez, és ezáltal a nem-nyilvános vélemény légkörében alkalmassá teszi őket a helyeslés megszerzésére." (Habermas, 289)

"...ma az a tendencia érvényesül, hogy a fogyasztói kultúra politikátlanított nyilvánossága elnyeli a népszavazásossá vált «politikai» nyilvánosságot." (Habermas, 256)

"A polgári nyilvánosság modellje a köz- és magánszféra szigorú elválasztásával számolt, miközben a magánszférához számították magát a közönséggé egybegyűlt magánemberek nyilvánosságát is, mely közvetítést hoz létre a társadalom szükségletei és az állam között. Ez a modell annyiban válik alkalmazhatatlanná, amennyiben a közszféra a magánszférával összefonódik. Egy repolitizált társadalmi terület jön ugyanis létre, melyet sem jogilag, sem szociológiailag nem lehet a köz- és magán- kategóriái alá besorolni. Ebben a köztes szférában a politikailag okoskodó magánemberek közvetítése nélkül hatja át egymást a társadalom államosított szférája és az állam társadalmasodott szférája." (Habermas, 254)

"A magánszféra összezsugorodása a funkcióitól messzemenően mentesített és tekintélyében meggyengült – kuckónyi boldogság – kiscsalád belső területére csak látszólag jelenti az intimitás tökélyét; mert abban a mértékben, ahogyan a magánemberek visszavonulnak kötelező tulajdonosi szerepeikből a szabad idők játékterének tisztán "személyes", kötelezettség nélküli szerepeibe, közvetlenül félig-nyilvános fórumok befolyása alá kerülnek, anélkül, hogy az intézményesen biztosított családi tér megvédené őket." (Habermas, 229-230)

"A józan paraszti ész a hétköznapi tudat ünnepi és megtévesztő álneve. Akik mesterségük, funkciójuk, érdekeik követelményei szerint a hétköznapi tudat hordozóinak kívánnak megfelelni, a józan paraszti ész valóságellenes, tehát józanságellenes és parasztság-, vagyis köznépellenes tartalmaihoz igazodnak, a «köznép» kedvét keresve." (Révész, 94.) Mozgó Világ, 2026/5

"A politikai nyilvánosságnak az a modellje, mely a közvélemény és az ész konvergenciájának igényével lép fel, objektive lehetségesnek tünteti fel, hogy egy természetes rend útján vagy ami ugyanazt jelenti, a társadalomnak szigorúan az általános érdekre Irányuló megszervezése útján minimálisra csökkentsék az érdekellentéteket és a bürokratikus döntéseket, és ha ezeket mégsem lehet egészen elkerülni, a nyilvános megítélés megbízható ellenőrzésének vessék alá." (Habermas 188)

"E kísérleti irányzat számára a pedagógiai feladat tehát elsősorban nem a szocializáció, a fejlesztés, a képzés (amelyet a nevelés és oktatás szavaink fejeznek ki), hanem a dolgok rendjének megszakítása és felfüggesztése. Az irányzat képviselői arra hívják fel a figyelmünket, hogy maga az edukáció szó latin gyökere sem elsősorban be -vezetésre (szocializációra), fel-növelésre (fejlesztésre) vonatkozik (lásd latin educare ), hanem egyfajta ki -vezetésre, ki -szakításra ( ex -ducere). E kivezetéshez, ki- és megszakításhoz pedig egy igen sajátos térre és formára van szüksége a pedagógiának: az iskolára ." (Tóth Tamás, 63.)

"Megismerni önmagunkat annyi, mint önmagunkat élni, mint önmagunk urai lenni, kulönbözőnek lenni, kilépni a káoszból, a rend elemévé lenni, de a saját rendünké, a saját fegyelmünké egy eszmény szolgálatában. És ezt nem lehet elérni, ha nem ismerjük a régieket is, történelmüket, azoknak az erőfeszítéseknek sorozatát, amelyet megtettek, hogy azok legyenek, amikké lettek, hogy létrehozzák azt a civilizációt, amelyet létrehoztak, és amelyet mi a magunkéval akarunk helyettesíteni. Ahhoz, hogy megismerjük azokat a törvényeket, amelyek a szellemet kormányozzák, ismernünk kell, hogy mi a természet és melyek a törvényei. És úgy megtanulni mindent, hogy ne tévesszük szem elől a végső célt, tehát azt, hogy jobban megismerjük magunkat mások által és másokat általunk." (Gramsci, 100.)

"Le kell szoknunk, le kell tennünk arról, hogy a kultúrát enciklopédikus tudásként fogjuk fel, amelyben az ember csak olyan mint egy edény, amelyet meg kell tölteni és telezsúfolni empirikus adatokkal, nyers és összefüggéstelen tényekkel, amelyeket úgy raktároz el agyában, mint egy szótár hasábjaiban, hogy azután a külső világból jövő különböző ösztönzésekre minden alkalommal tudjon válaszolni. A kultúrának ez a formája valóban káros, különösen a proletariátus számára. Csak arra jó, hogy helyüket nem találó embereket teremtsen, akik azt hiszik, hogy magasabb rendűek a többi embernél, mert emlékezetükben felhalmoztak egy bizonyos mennyiségű adatot és évszámot, amelyet azután minden alkalommal felhasználnak, hogy ezzel mintegy korlátot emeljenek maguk és a többi ember közé." (Gramsci, 98-99.) "A kultúra egészen más dolog. A magunk belső énjének megszervezése, fegyelme, saját személyünk birtokbavétele, olyan magasabb rendű öntudat megszerzése, amelynek révén az embernek sik...

"Kant már A tiszta ész kritikájában az egymás közt okoskodók nyilvános konszenzusának tulajdonította a pragmatikus igazságkontroll funkcióját: «Az igaznak-tartás (Fürwahrhalten) próbaköve, legyen ez akár meggyőződés, akár puszta rábeszélés, külsőleg tehát az a lehetőség, hogy ezt közöljük és az igaznak-tartást minden ember esze számára érvényesnek találjuk.»" (Habermas, 160) A vélésről, a tudásról és hivésról c. szakaszban

"A média véleménybuboréka már rég nem érintésre szétpattanó szappanhártya, sokkal inkább hő- és hangszigetelt űrkabin. A mesterséges intelligencia által készített, átalakított tényanyag pedig tökéletes ennek a kabinnak a valóságtól való izolációjára." (Kiss Judit Ágnes, 91) Mozgó Világ, 2026/4