A kritikai szociológiától a kritikai pedagógiáig

"Bell hooks szerint az a tanulás egyik legfontosabb célja

[hogy] kiláthassunk az „elfogadható” skatulyájából, hogy gondolkodni tudjunk, és újragondolni, hogy új jövőképeket alkothassunk, ezért én azt a pedagógiát tartom nagyra, amely lehetőséget teremt a határok átlépésére. Ezek a határátlépések teszik a tanítást a szabadság gyakorlatává (hooks, 1994, p. 12).

Ez összhangban van azzal a kibillentő hatással, amiről Gramsci is beszél: az elnyomott emberek felszabadulásának záloga, hogy időről időre – akár csak egy-egy óra erejéig – meg tudják tapasztalni azt, hogy milyen lehetne felszabadultan élni. És a tanulás képes ilyen tapasztalattá válni. A tanulás: az intellektusunk használata, erkölcsi kérdések megvitatása, társadalmi-politikai összefüggések megértése magasztos dolog. Ennek során a résztvevők olyan élethelyzetet vagy akár életminőséget élhetnek meg, amivel sokan korábban egyáltalán nem találkoztak, és ez felemelő élmény számukra. Ezáltal tágul a mozgásterük, vagy legalábbis a maguk számára elképzelhető élet és világ képe. De talán ennél is fontosabb, hogy sokan épp ezáltal tudják felismerni az elnyomás belsővé vált megnyilvánulásait, és hosszú távon így fogják tudni levetkőzni ezeket, ami a felszabadulás elengedhetetlen lépése." (Dósa Mariann, 95)

In A FELSZABADÍTÁS PEDAGÓGIÁJA. A kritikai pedagógia elmélete és gyakorlata. Szerkesztette: Udvarhelyi Éva Tessza. Közélet Iskolája Budapest, 2022

hooks, b. (1994). Teaching to transgress. Education as the practice of freedom. Routledge