A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme

"Istennek a megkegyelmezettekkel való közössége sokkal inkább azon alapulhatott s úgy volt megtudható, hogy Isten a kiválasztottakban működött, («operatur»), s hogy ők ennek tudatában voltak — abból tehát, hogy cselekedeteik az Isten kegyelméből származó hitből fakadtak, s hogy hitüket ugyancsak Isten kegyelméből származó cselekedeteik minősége legitimálta. Ebben fejeződik ki az összes gyakorlati vallásosság osztályozása szempontjából lényeges és egyáltalán érvényes különbség a döntő jelentőségű állapotként gondolt üdvöt illetően: a virtuóz hivő úgy biztosíthatja saját kegyelmi állapotát, hogy vagy az isteni hatalom véredényének, vagy pedig eszközének érzi magát. Az előbbi esetben misztikus érzelmi kultúra felé hajlik vallásos élete, az utóbbi esetben aszketikus cselekvés felé. Luther az előbbi típushoz állt közel, a kálvinizmus az utóbbihoz." (Weber, 152-153)