A pénz filozófiája

"Ahol szeretetet cserélünk szeretetre, az ebben megnyilvánuló belső energiával egyébként nem tudnánk mit kezdeni; ha odaadjuk, semmiféle hasznot nem áldozunk fel – a ténykedés külső következményeitől most eltekintve; amikor a társalgásban szellemi tartalmakat osztunk meg, ettől még ezek nem csökkennek; amikor környezetünknek személyiségünk képét kínáljuk fel, miközben a többiekét befogadjuk, akkor ebben a cserében semmivel sem fogjuk kevésbé birtokolni önmagunkat. Mindezen csereaktusokban az értéknövekedés nem a nyereség és a veszteség beszámításával keletkezik; az egyes felek hozzájárulása vagy teljesen túl van ezen az ellentéten, vagy már önmagában az is nyereség, hogy egyáltalán áldozatot hozhatunk, így a viszonzást – annak ellenére, hogy mi magunk is adtunk – adományunk ellenére is meg nem szolgált ajándéknak érezzük. Ezzel szemben a gazdasági csere – érintsen bár anyagokat vagy munkát, illetve anyagba fektetett munkaerőt – mindig valamely másként is felhasználható jószág feláldozását jelenti, jóllehet a végeredményt tekintve az esetleges eudaimonisztikus gyarapodás a meghatározó többlet." (Simmel, 52-53)