Olvasónapló

"Távolról sem nem létező gazdaságfejlesztési elvei voltak e [Mussolini iránti] bizalom forrásai, hanem azok az új s – a szónak abban az értelmében, ha az új egyúttal modern is – modern szervezetei, amelyek megmutatták, hogy alkalmasak a «rendteremtésre». A birtokosoknak nem földjeik kanalizálását ígérték, hanem visszaszerzését, s ezt végre is hajtották. Ugyancsak a rohamosztagos módszer tette a fasizmust alkalmassá arra, hogy szétverje az iparvidékeken a sztrájkokat. Az ebbe a körbe sorolható tettei között az 1922. szeptemberi általános sztrájkkal szemben aratott sikere volt a legjelentősebb, s talán a legfontosabb azok között az események között, amelyek a nagytőkét a fasisztákkal szemben reményekkel töltötték el. A nagytőke bizalmát emellett Mussolini azon ígéretei erősítették, amelyek szerint a fasizmus vissza fog térni a tiszta liberális gazdaságpolitikához, a manchesteri államhoz. Vagyis a be nem avatkozást ígérte, és nem állami gazdaságfejlesztő politikát." (Ormos, 272)

"Logikus és a tapasztalatokkal is egybevág, hogy minél nagyobb egy adott nemzeti közösségben a társadalmi állásában megingott, lefelé csúszó vagy zuhanó, nem stabilizálódott vagy fenyegetett réteg, annál több az esély arra, hogy a fasizmus áthassa a társadalom számottevő részeit." (Ormos, 235)

"Az irracionális tudat nem egyéb, mint hit, a racionalizálhatóság gondolatát viszont a hit csak korlátozott mértékben támogatja. Az irracionális könnyen általánosítható kollektívvá, és tulajdonképpen csak kollektív megjelenés esetén van jelentősége. A racionális eszme ezzel szemben alapjában egyéni, és tömeget a hozzá tapadó, kísérőjévé szegődő hittel gyűjthetett csak maga köré. A ráció kollektív formában nem jelenik meg; az ész produktumaiban társadalmiasul ugyan, de önmagában mindig személyes marad. Egy bizonyos fajta – a személyisége, szabadsága és felelőssége tudatára ráeszmélő – polgár tartotta viszont éppen privilégiumának, hogy a társadalomról személyes és ésszerű véleményt alkosson. Egy kritikus pontot azonban neki sem sikerült szemléletében túlhaladnia. Nem tisztázódott, hogy a társadalmi életben irracionális elemek felmerülése ésszerűen megengedett, s hogy a jelentkező irracionalizmus éppúgy nem involválja az irracionális társadalomértelmezést, amint az egyén irracionáli...

"Sorsának alakulását természetesen minden «felesleges» embercsoport mindenkor irracionálisan kell hogy szemlélje, hiszen felesleges voltát nem fogadhatja el. «Felesleges» emberi csoportok természetesen a világ minden táján képződtek, de efféle tömeg a 20. századi nyugati világban viszonylag kis mértékben és csak időszakosan torlódott össze, míg a peremvidék nagy részén a társadalom szép hányadát tette ki, és vegetálása krónikussá vált. Évtizedekre betokosodott, megemésztetlen rész lett a társadalom testében." (Ormos, 231)

" A baloldalnak rá kell mutatnia: a társadalmi biztonság nem jelen, hanem jövő idejű kategória." (Földes György)

"Amennyiben a náci és fasiszta áramlat racionalizmus-, liberalizmus és bolsevikellenes, szorosan kapcsolódik összeurópai jelenségekhez. Sajátosságát azonban nem ezek a szimptómák biztosítják, hanem az a körülmény, hogy a bírálatot kizárólag a nacionalizmus talajáról hajtja végre. Nemzet és állam egységesített, totális szubsztanciája a nácizmus és a fasizmus mint ideológia megkülönböztető jegye, ami nélkül elgondolhatatlan." (Ormos, 91)

Miért nem szilárdulhatott meg a demokrácia a periférián az első világháború után? "Harmadszor: e demokráciáknak tömegtámaszt tehát a polgári pártok nem nyújtottak. Bázisuk a szociáldemokrata, szocialista pártok voltak, illetve lehettek volna, ami viszont a polgárság és a középrétegek bizalmatlanságát csak növelte irántuk. További tömegtámogatást szolgáltathattak nekik az agrárpártok, illetve az olyasféle agrárérdekeltségű keresztény pártok, mint amilyen pl. az olasz Néppárt volt; az ő támogatásuk viszont az agrárkérdés megbolygatását vonta maga után, ettől pedig nemcsak a nagyagráriusok irtóztak, de félt tőle a polgárság is. Negyedszer: ezekben a társadalmakban a demokrácia kérdése nem maradhatott meg a politika és a jog terrénumában, lévén hogy a jogrendmódosítás és a politikai átkeresztelkedés megkövetelte azokat a társadalmi, tulajdoni, szerkezeti mozgásokat, amelyek a korai polgári átalakulást kísérték. Minthogy e mozgásokat azonban e demokráciák jórészt nélkülözték, a korábba...

"Ha a fasizmus harc az egyén ellen a kollektívum nevében, kihívás a hétköznapi jólét ellen a nemzeti cél érdekében, s végeredményben felszólítás a halálra a faj örökléte szellemében, a vele szembeszegezett demokrácia nem egyéb, mint az egyén ellenállása a megsemmisítésére irányuló kísérlettel szemben." (Ormos, 32)

"Midőn a fasizmus jelenségét időhöz kötöttük, egyúttal részben reflektáltunk arra a problémára is, hogy vajon a fasizmus epohális jelenség-e. Reflektáltunk legalább az erről felmerült gondolatok egy részére, azokra, amelyek szerint a fasizmus túlterjed a második világháborún, lévén tulajdonképpen egy olyasfajta modern betegség (akár politikai, akár pszichológiai értelemben), ami a modern korban úgyszólván «normális». Kétségtelen, hogy a tömegek magányosságának betegsége változatlan, hogy ma is fennáll morális válság, hogy megjelennek államfajták, amelyek a nemzeti kollektívum nevében lépnek fel, hogy az etatizmus szilárdul, és tény, hogy a világ tele van erőszakkal, terrorral, irracionális cselekvésekkel. Mégis, egészében véve: a beteg, a betegség, az orvosok, a javasolt gyógyszerek nem ugyanazok. Másként szólva a fasizmus nem jellemző egy hosszú korszakra, és mint rövid szakasz sem határozza meg az utána következő korszakot. Az utóbbi értelemben csak negatív hatást vált ki."...