Nácizmus – fasizmus

Miért nem szilárdulhatott meg a demokrácia a periférián az első világháború után?

"Harmadszor: e demokráciáknak tömegtámaszt tehát a polgári pártok nem nyújtottak. Bázisuk a szociáldemokrata, szocialista pártok voltak, illetve lehettek volna, ami viszont a polgárság és a középrétegek bizalmatlanságát csak növelte irántuk. További tömegtámogatást szolgáltathattak nekik az agrárpártok, illetve az olyasféle agrárérdekeltségű keresztény pártok, mint amilyen pl. az olasz Néppárt volt; az ő támogatásuk viszont az agrárkérdés megbolygatását vonta maga után, ettől pedig nemcsak a nagyagráriusok irtóztak, de félt tőle a polgárság is. Negyedszer: ezekben a társadalmakban a demokrácia kérdése nem maradhatott meg a politika és a jog terrénumában, lévén hogy a jogrendmódosítás és a politikai átkeresztelkedés megkövetelte azokat a társadalmi, tulajdoni, szerkezeti mozgásokat, amelyek a korai polgári átalakulást kísérték. Minthogy e mozgásokat azonban e demokráciák jórészt nélkülözték, a korábban felhalmozott falusi és városi emberfölösleg, az újraintegrálandó tömeg a háború után és a politikai, jogi változások révén nem csökkent, hanem sok esetben mérhetetlenül felszaporodott. Ötödször: a háborús vereség, területcsökkenés, a békeszerződés egyes előírásai és a gazdasági nehézségek miatt felszaporodott a lecsúszóban lévő középrétegbeli tömeg, amely pedig minden liberalizmusnak és demokráciának esküdt ellensége volt, mivel nyomorúságos helyzetét éppen a kapitalizmus liberális tendenciájával hozta összefüggésbe. Végül, s ez talán az adott szituáció legfontosabb vonása: a demokratikus polgárság nélkül megvalósítandó polgári demokrácia kései kísérletére olyan időpontban került sor, amikor a polgári demokrácia és a liberalizmus fenntartása a hagyományos demokráciákban is ahhoz a feltételhez fűződött, hogy a rendszer képes az alapvető megújulásra." (Ormos, 83)