Wilhelm Meister tanulóévei

"– Aki a pénzt adja, a maga szája íze szerint való árut követelhet.

– Bizonyos fokig; de a nagyközönség megérdemli, hogy becsülje az ember; hogy ne bánjék vele úgy, mint gyerekekkel, akiktől elszedi a pénzt. Keltsük föl benne lassanként a jó érzést s a jó ízlést, akkor majd kettős gyönyörűséggel hozza ide a pénzét, mert értelme, sőt józan esze sem tehet semmi szemrehányást. Lehet hízelegni neki, mint egy szeretett gyermeknek; hízelegni, hogy megjavítsuk, hogy később felvilágosítsuk: de nem úgy, mint valami előkelő és gazdag embernek, hogy állandósítsuk azt a tévedését, amit kihasználunk." (Goethe, 285)