Olvasónapló

"Since the aim of our lodge is happiness through love, and the degree of happiness in true love is always exactly proportionate to the degree of moral perfection in the lovers, it follows that moral cultivation is what every associate most ardently seeks. The associates have abolished amongst themselves all barriers of merely conventional propriety. They enjoy every pleasure which is not purchased through the loss of higher pleasures." (Humboldt levele Henriette Herzhez, idézi Bruford, 5)

"Előbb már láttuk, hogy a munkásforradalom első lépése az, hogy a proletariátust uralkodó osztállyá emeli, a demokráciát kivívja. A proletariátus arra használja majd fel politikai uralmát, hogy a burzsoáziát fokról fokra megfossza összes tőkéitől, hogy minden termelési eszközt az állam kezében, azaz az uralkodóosztállyá szervezett proletariátus kezében összpontosítson és a termelőerők tömegét a lehető leggyorsabban szaporítsa.  Ez természetesen egyelőre úgy történhetik csak meg, hogy a proletariátus zsarnokian beleavatkozik a tulajdonjogokba és a polgári termelési viszonyokba, tehát olyan rendszabályok útján, amelyek gazdasági szempontból tökéletleneknek és tarthatatlanoknak látszanak, amelyek azonban a mozgalom folyamán önmagukat túlszárnyalják és az egész termelési mód átalakításának eszközeként elkerülhetetlenek.  Ezek a rendszabályok természetesen országonként különbözők lesznek.  De a legelőrehaladottabb országokban nagyjában a következők alkalmazhatók:  1. A fö...

"Legyünk tisztában azzal, hogy hatást gyakorol az a kulturális romlás, amit a média áraszt. Rendkívüli módon föllazult, elsekélyesedett a színészi kifejező eszköztár, a néző pedig ehhez szokik hozzá, illetve ehhez szoktatják észrevétlenül. Celebek is minden további nélkül játszhatnak fontos szerepeket különböző alkotásokban, tehát az, hogy milyen eszközökkel, miféle megformáltsággal lépnek fel ezek a színészek vagy szereplők, akarva-akaratlanul is csökkenti a befogadókészség érzékenységét, az erőteljesebb előadásmód és a harsányság vonalára szoktatja a nézőt. Romlik a kifinomultsága, érzékenysége és a gondolkodásra való képessége is, a világos dolgok érik el hamarabb az embert." (Máté Gábor, 55) Mozgó Világ, 2025/1 F. Szabó Emese beszélgetése Máté Gáborral 

"Az, hogy a képnek saját valósága van, másfelől, a mintakép felől azt jelenti, hogy a mintakép a megmutatásban megmutatkozik. Önmagát mutatja meg benne. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy épp erre és erre a megmutatásra lenne szüksége ahhoz, hogy megjelenjék. Másképp is megmutatkozhat akként, ami. De ha épp így mutatkozik meg, akkor ez már nem valami mellékes folyamat, hanem az ábrázolt saját létéhez tartozik. Minden ilyen megmutatkozás létfolyamat, s maga is a megmutatott létrangjának egyik összetevője. A megmutatás révén a megmutatottnak úgyszólván gyarapodik a léte.) A kép saját tartalma ontológiailag a mintakép emanációja." (Gadamer, 111)

"Azt a különbségtevést kell itt szem előtt tartanunk, hogy hihetünk valamiben indokok alapján — vagyis azért, mert hitünk koherens más, igaznak bizonyult ismereteinkkel, s megfelelő evidenciák támasztják alá —, vagy hihetünk valamiben okok következtében, vagyis egyszerűen azért, mert a gondolkodás, a megfontolás és a mérlegelés határain kívül eső tényezők (például az érzelmek és a szenvedélyek) meghatározzák hitünket. A különbség pontosabban az okok különbségében van, vagyis abban, hogy adott hitünknek az oka lehet egy indok, s lehet egy, a hit tartalmához képest külső ok. Az utóbbi eshetőségre nyújtanak közismert példát az önbecsapásnak, a «wishful thinking»-nek, vagy az akaratgyengeségnek, vagy a kognitív disszonancia feloldásának jól ismert, a pszichológia, a pszichoanalízis és a döntéselmélet keretében elemzett esetei. [...] A fentieket úgy is megfogalmazhatjuk, hogy egy racionális hitet kétféleképpen lehet vizsgálni: létezik egy kérdés a megalapozására, vagyis indoklására von...

"Lukács a kapitalizmus e marxi ihletésű víziójából különböző áttételek segítségével vezeti le az irracionalizmust. Az egyik ilyen áttétel a pesszimizmus: a fejlődés válságos volta és az általa kiváltott válságérzet pesszimizmushoz vezet, melyet csak elmélyít a burzsoáziának a saját történelmi sorsa fölötti, kétségbeesésbe torkolló aggodalma. Az irracionalista filozófia ebben a megközelítésben azt fejezi ki, hogy megrendült a burzsoázia érdekeit megfogalmazó értelmiség körében a fejlődés értelmébe és a jövőbe vetett hit.  A másik áttételt a társadalmi egész áttekinthetetlensége és objektív irracionalitása kínálja, mely ellentétben van a termelés és a társadalmi szervezés elkülönült részrendszereinek, nemkülönben az immár nélkülözhetetlen tudományos kutatásnak a racionalitásával. A társadalom globális rendszerének és az azt alakító történelmi folyamatnak ez az áttekinthetetlensége azt látszik alátámasztani, hogy életünket és a történelmet megismerhetetlen, az ész számára hozzáférhet...

"Egyébként sokszor Lukács is a fasizmus előtörténetének egyik elemeként vagy inkább lehetőségfeltételeként ábrázolja az irracionalizmust, nem pedig kizárólagos okaként. Így azt kell fő tételként elfogadnunk tőle, hogy a fasizmus térhódítását és hatalomra jutását nagymértékben elősegítette, hogy a német kultúrában az irracionalizmus már korábban döntő befolyásra tett szert. Ez úgy általánosítható, hogy amikor a magas és tömegkultúrában irracionalista eszmék terjednek el, akkor a fasiszta típusú mozgalmaknak is bővül a játéktere, s nő az esély valamilyen fasiszta típusú uralmi rendszer bevezetésére. A tétel ebben az általános formában is tartható, hozzátéve persze, hogy a történeti általánosítás ilyen átfogó szintjén helyesebb totalitarizmusról, vagy inkább totalitarizmusokról, mintsem specifikusan fasizmusról beszélni." (Kelemen, 74)

  "«Műveltnek» (gebildet) lenni ugyanis nem pusztán és nem is elsősorban azt jelenti, hogy sok ismerettel rendelkezünk, s alkalmasint kifinomult ízléssel, értő módon tudunk műalkotásokról társalogni s azokat megítélni; a műveltség az állampolgári lét meghatározott módja, ügyes-bajos dolgaink, köz-ügyeink intézésének mikéntje egy közösség életében; a művelt ember másképp tagja a közösségnek, mint a műveletlen, vitás kérdéseit másképp rendezi." (Fehér M. I., 50) Gadamer kapcsán.

"Hogy a «tudományos objektivitás» fogalmának egyetlen kézzelfogható, használható értelme az – értelemszerűen interszubjektíve, közösségileg létrejövő, kialakuló – «megegyezésben» [agreement] áll, az már Rorty fő művében megfogalmazódott; s hogy a tudományos praxis mint olyan, a maga objektivitásra, racionalitásra bejelentett igényeivel, éppenséggel az emberi együttélés egy meghatározott formájában, a szolidaritásban gyökerezik: ezt a gondolatot azután később több írásában is hangsúlyosan kifejezésre juttatta." (Fehér M. I., 35)

"A német Christoph August Heumann (1681–1764) 1715-ben megjelent Die Einleitung zur historia philosophica című értekezésének teljes első fejezetében a filozófiatörténet hasznát taglalta. Úgy vélekedett, hogy – amint összefoglaló munkájában Lucien Braun írja – «a filozófiatörténet megszabadít minket az autoritás előítéletétől, mely oly sok embert vakká tesz. Az embernek kevésbé kell ahhoz tartania magát», fejtette ki, «hogy ki az, aki mond valamit, mint inkább ahhoz, hogy mit mond [...]»" (Fehér M. I., I. 18)