Olvasónapló

"Ám bármely szülő vagy nevelő tanúsíthatja: e segítő szándékok a „megsegítettek” szempontjából gyakran egyáltalán nem segítségnek (olykor kifejezetten akadályozónak) látszanak. Kiderül, hogy ami az „ő szempontjukból” a legkedvezőbbnek látszott, legfeljebb a mi szempontunkból a legkedvezőbb (és az se mindig), mindenesetre az ő valóságos szempontjuk más {905}. Más esetek azonban sikeresnek bizonyulnak (s itt sikeresnek nem azt nevezzük, amikor a „megsegített” ugyan megtesz mindent annak irányában, ami felé tereljük, csak éppen nem „boldog” tőle; csak éppen nem érzi magát szabadabbnak…). Amikor a (humánus) „segítség” sikeres, ez azáltal lehetséges, hogy sikerült valóban a „megsegítettek szempontjából” építkezni; ráépíteni a bennük eleve meglévő potenciákra, a megvalósulásra váró, „késszé lenni” készülő késztetésekre; az egymásra épülő ismeretek, tudások, képességek sorát sikerült a már korábban beindult irányban tovább építeni {906}; s ami a leglényegesebb, a módosulás végeredménye m...

"Ha – Heidegger gondolatmenetét folytatva – nem társadalomtörténeti szempontból {890} vetjük föl azt a kérdést, hogy miként lehetséges, hogy a szellem a „rossz” forrásává válik, hanem filozófiai-antropológiai síkon, akkor azt mondhatjuk, hogy a szellem működése gyakran azáltal válik „rossz” eszközzé, hogy egyfajta (szervetlen) funkcionalizmus szolgálatába állítják. Az ember a világ működéseinek megfigyelése során működéstörvényeket állapít meg, s ezekből funkciókat absztrahál: megállapítja, hogy a fák gyökerének, az emberi májnak, stb. mi (minden) a lényegi funkciója. Ezen absztrakciók segítségével lesz képes beavatkozni a természet működésébe; funkciók ellátására hoz létre szerszámokat, és egész szellemi termelése is erre a funkcionális szemléletre épül: minden innováció – legyen az technikai–technológiai vagy társadalmi innováció valamely funkció (jobb) ellátására irányul. Csakhogy ez a funkcionalista szemlélet (a mennyiségi gondolkodás korábban említett jelentőségéhez hason...

"...«a cogito saját subjectum helyzetébe vetett bizonyosságával szemben, azaz az eredendő kérdezés hiányával, a tudományos módszertannal, a nivellálással, a mennyiség, a kiterjedés és a szám uralmával szemben» való meghátrálás az, «ami Heidegger szemében a szellemet önnön trónfosztása változatos formáiban kísértő rosszat jelenti». (Derrida, 1995, pp. 89-90). Vagyis a minőségi szemlélet behódolása a mennyiséginek. Ez nem is lehet másként, hiszen a «minőség»-fogalom egyik tartalma éppen a jó és rossz közötti megkülönböztetés. A «rossz» úgy lehet úrrá a szellemen, a szellem úgy lehet a rossz forrásává, ha objektív vagy szubjektív okokból nem tudja a minőségelvet (és ezzel a «szellem hatalmát») érvényesíteni." (Kapitányék, 327)

"A «szellemi ember» időleges független felülemelkedése az osztályérdekeken ily módon általános társadalmi állapottá válhat. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az emberek megszűnnek partikuláris érdekeket képviselni, hiszen a Nem egyénekben-létezése azt is jelenti, hogy az emberegyén nem tud partikuláris érdekeitől teljesen függetlenedni, és erre nincs is szükség; a fentiek csak azt jelentik, hogy a partikuláris érdekek «osztályérdekké» szerveződése szűnhet meg, vagyis az a történelmi gyakorlat, hogy a Nem érdekeit elkülönülő osztályok érdekein keresztül lehet csak időlegesen biztosítani.)" (Kapitányék, epub)

"Tehát nem a szellemi munka az, ami a kezdeti állapotokhoz képest később jön létre, egy speciális fejlődés következtében, (nem ez az tehát, aminek léte magyarázatra szorul, ami nem eleve-általános), hanem a szellemi mozzanatától megfosztott fizikai munka." (Kapitányék, epub)

"Maga a relativitás-gondolat is a szellem szabadságharcának terméke, s ezért a szellemi termelőkhöz igazán „illő”, a szellemi termeléssel adekvát gondolatnak tűnik. Ám a szellemi termelés, mint látni fogjuk, olyan szellemi termékek létrehozására irányul, amelyek bárki számára használhatók; a szellemi termelés lényege az egyéni és a nembeli közötti kapcsolat fenntartása, az egyéni tapasztalat nembeli értékűvé emelése." (Kapitányék, epub)

"A hatalomgyakorlás egyik változata a szellemi tevékenység projektalapúvá tétele, ami a tőke érdekei szerint megint csak kettős haszonnal jár: egyrészt felszámolja az értelmiségnek létbiztonságot nyújtó határozatlan idejű foglalkoztatást, másrészt a szellemi termelőket rövid távú, a profitcélokhoz igazított feladatok végzésére kényszeríti, s ezzel egyúttal a rövid távú – tehát a fennálló rendszeren túlnézni lehetőleg nem képes — gondolkodás felé tereli." (Kapitányék, 177-178)

"A szellemi és fizikai végrehajtó munka közötti hasadás felszámolása egyfelől tehát feltételezi, hogy a szellemi munka ne jelentsen a gyakorlati életismeret tudásaiban való elmaradást, másfelől viszont feltétlenül szükséges a reflektáló-absztraháló szemléletmódnak, az állandóan táguló rálátást biztosító — s ezáltal az egyént a világ alakításába, irányításába bekapcsoló — attitűdnek az általánossá tétele is. Ez már csak azért is fontos, mert a modern társadalmak manipulációs mechanizmusai általánosan is, és az értelmiség nagy részét illetően is meggyöngítették a lényeglátást segítő szellemi képességek érvényesülési lehetőségeit." (Kapitányék, 77)