Olvasónapló

"Amíg a kultúra nem kerül ki a maga tisztára szubjektumra korlátolt realitásából míg nem válik a leghétköznapibb külső életben is jelenlevő, formáló tényezővé, míg egy koncertterem mellett, melyben Beethoven IX. szimfóniáját játsszák, lerészegített, kurjongató menetszázadok vonulnak el, addig minden kultúréletnek immanens veszedelme, hogy esztétikai játékká, puszta intellektualizmussá demoralizálódik. Kultúra csak a teóriának és praxisnak az egységében, tehát csak «a természeti törvények vakságával» működő társadalmi valóságnak a likvidálása árán válhat morálisan, vagyis objektíve is reálissá." (Sinkó E., 59)

"«Terror és rémuralom a polgári forradalmak olyan eszközei, amelyeket történelmi illúziók szétrombolására, vagy reménytelen céloknak a történelem áramával szembeni védelmezésére használtak fel.» De a «szocialista proletariátus, hála a tudományos szocializmus elméletének, saját forradalmába minden illúzió nélkül lép be (. . .) nem azért kezd forradalmat, hogy a történelem áramával szemben utópikus agyrémeket kergessen, hanem azért, hogy a fejlődés vas szükségszerűségétől támogatva, megvalósítsa azt, ami a történelmi pillanat parancsa: a szocializmust valósággá tegye! A szocialista proletariátusnak mint tömegnek, mint a dolgozók — hatalmas többségének kell történelmi küldetését teljesítenie. Ezért nincs szükség arra, hogy saját illúzióit véres, erőszakos cselekményekkel törje szét.»" (Warski idézi Luxemburgot, 1922, 83., Die Rote Fahne, 1918. november 24.)

" Kirívó példája ennek a tanácskormány által komoly méretekben alkalmazott terror, különösen a német imperializmus összeomlása előtti utolsó periódusban, a német követ elleni merénylet óta. Önmagában meglehetősen szegényes az a közhely, hogy a forradalmakat nem rózsavízzel keresztelik meg." (R. Luxemburg, 1918, 34)

"A proletárforradalomnak min­denütt meg kell majd küzdenie ezzel az ellenséggel, az ellenforradalom ezen eszközével. De ebben a viszonyban a terror életlen, vagy pontosabban kétélű fegyver. A drákói katonai bíráskodás tehetetlen a lumpenproletár garázdálkodás elszabadulásával szemben. Az ostromállapot mindenfajta tar­tós uralma elkerülhetetlenül önkényhez vezet, és mindenfajta önkény deprimálóan hat a társadalomra. (R. Luxemburg, 1918, 32)

"Igenis: diktatúra! De ez a diktatúra a demokrácia alkalmazásának módjában áll, nem annak megszüntetésében; azokban az energikus, határozott beavatkozásokban a polgári társadalom szerzett jogaiba és gazdasági viszonyaiba, amelyek nélkül a szocialista átalakulás nem valósítható meg. De ez a diktatúra csakis az osztály, és nem az osztály nevében fellépő szűk vezető kisebbség műve lehet: azaz lépésről-lépésre a tömegek aktív részvételéből kell kialakulnia, azok közvetlen befolyása, a nyilvánosság teljes kontrollja alatt kell állnia, a néptömegek növekvő politikai képzettségéből kell megszületnie. (R. Luxemburg, 1918, 34)

"A szabadság mindig a másként gondolkodók szabadsága." (R. Luxemburg, 1918, 29)

"Tény az, hogy egymagában egyetlen műköltő sem kelhet versenyre a népköltészettel, amely értékes mozzanatainak egyetemében a tiszta valóságra való tiszta eszmélet páratlan teljességét éri el, hiszen az élet különbözőnemüek folyamatossága, márpedig a népköltészet nem szakad meg egy ember életével."  "Igy pl. Balassa, Csokonai, Arany, Petőfi, Ady, a népköltészettel szemben sokkal kevésbé egyéniek, mint egymással szemben. Ez természetes, – a műköltő is a nyelvből alkot eszméletesebb nyelvet." "Ismétlem, maga a nemzet a forma, eszméletüket számára a műköltők is a nemzeti formán keresztül válnak hozzáférhetőkké." "A tanulás maga kiválasztás és minthogy a nép szellemi folyamatába intézmények ténylegesen és irányitóan alig-alig szólanak bele, a nép azokat az ismereteket és módokat választja ki, amelyek teljes eszméleti tartamának (Bergson), azaz jelenbe sürülő legmélyebb multjának és eleven lényegének már eleve megfelelnek." (József Attila, https://jozs...

"Bármennyire tetszetős is az elképzelés, hogy a szegény, dolgozó osztályok oktatásban részesüljenek, ez erkölcsileg ártana nekik, és boldogtalanná tenné őket; megtanulnák megvetni a sorsukat, nem szolgálnának hűségesen a mezőgazdaságban és más fáradságos munkákban; alázat helyett ingerlékenységre, lázadozásra tanítanánk őket, ahogy erre van is példa a fejlett manufaktúrákkal bíró megyékben; képessé válnának felbujtó röpiratok, kártékony könyvek és kereszténységellenes kiadványok olvasására; pimaszságra vetemednének feljebbvalóikkal szemben, és néhány év elteltével a törvényhozás szükségesnek ítélné, hogy karhatalmat vessünk be ellenük." (Davies Giddy 1807- ben, parlamenti vitában. Idézi Niebuhr, Moral Man and Immoral Society, idézi Freire, 169)

"Szeretetre, alázatra, emberekbe vetett hitre alapozottságában a dialógus horizontális viszonyrendszer, amelyben a két pólus közötti bizalom egyértelmű következmény. Ellentmondás lenne, ha a szeretettel, alázattal és hittel teli dialógus nem váltana ki bizalmat a benne résztvevőkben. Hiánya a dialógust elutasító, «bankszemléletű» oktatásban annál feltűnőbb. Ha a dialógusban a priori adott az emberekbe vetett hit, a bizalom magától létrejön, szorosabbra fűzve a résztvevők bajtársias viszonyát a világ dolgainak megnevezésében. A bizalom elmaradása azt jelenti, hogy a korábban említett feltételek nem teljesültek. Ha nem őszinte a szeretet és az alázat, ha nem szilárd az emberekbe vetett hit, nem alakulhat ki bizalom. Megléte annak függvénye, hogy a cselekvő alany egyértelműen kimutatja-e valódi, konkrét szándékait a többieknek, és összhang van-e szavai és tettei között." (Freire, 108)

"Nincs igaz szó, amely ne lenne praxis. Ebből következően az igaz beszéd ugyanaz, mint átformálni a világot." (Freire, 102)

"Radikális feltétel, hogy senki sem lehet valóban emberi, aki másoknak ugyanezt megtiltja. A többé válás [ser mais] , ha individualistán törekszünk rá, valójában több önzést szül, tehát kevesebbé válást [ser menos] , dehumanizációt eredményez." (Freire, 99)

"Mig a «bankszemlélet» az állandóságot hangsúlyozza, a problémafelvető szemléletben a változás a fontos. Azáltal, hogy a mozdulatlanság mellett szavaz, az előbbi óhatatlanul reakciós lesz, mig az utóbbi, amely nem fogadja el a «jó magaviseletű» jelent, sem pedig az előre megszabott jövőt, a dinamikus jelenben kapaszkodik meg, és így forradalmi lesz." (Freire, 97)

"Minél több problémát vetnek fel a tanulók, minél inkább a világban és a világ cselekvő  részeként látják magukat, annál kézzelfoghatóbban érzékelik majd a kihívást, és értik meg, hogy kötelességük társadalmilag szerepet vállalni." (Freire, 92)

"Elengedhetetlen, hogy az elnyomottak, miközben harcba indulnak a szabadságukért, ne «zárt világnak» képzeljék a valóságot (amelyből nem lehet kitörni), hanem csupán őket korlátozó, de nagyon is átformálható helyzetnek lássák." (Freire, 40)

"Erre pedig belsőleg fel kell készülnünk mindnyájunknak. És ez a felkészülés annyival is nehezebb, mert harcban állunk, és amíg harcban állunk, addig a társadalom új erkölcsi alapelve, építőpillére nem érvényesülhet. Addig — és ezt nem lehet elég sokszor és elég ridegen hangsúlyozni –, addig csak a kíméletlen osztályharc lehet a proletariátus cselekvésének zsinórmértéke. Viszont, ha azt akarjuk, hogy ez az osztályharc a győzelem pillanatában igazán győzelmes legyen, kell hogy ez a szeretetre való belső felkészültség mindenkinél meglegyen, kell hogy az osztálykülönbség igazi megszűnte pillanatában (melytől ma persze még nagyon távol vagyunk) mindenkiben meglegyen a készség egy új beállításra: a szeretetre, a megértésre és az összetartozásra. Ezt a kiegyenlíthetetlennek látszó ellentétet a nevelés van hivatva nem áthidalni, hanem egy magasabb egységbe felvinni; amit a proletariátus a termelés terén csinál, az a feladata a nevelésnek a lelki élet területén: az osztálykülönbségek megs...

"...equating truth with explanatory power conflicts with our intuitions about which rules of interference are truth-preserving: if it is true that p & q, it is true that p, but this rule no longer holds when 'is true means 'has explanatory power'. Hence, equating truth with some other value(s) threatens to make a mockery of logic." (Kirkham, 52)

"Consider Pascal's reason for believing in God : the consequences of not so believing if one turns out to be wrong are horrendous, eternity in hell, but the consequences of believing in God if there is not one are minor. Part of the reason we have a concept of truth is to allow us to say, Pascal has a pragmatic reason to believe in God, but it gives him no justification for thinking 'God exists' is true." (Kirkham, 52)

"Suppose, instead, we take it that when a statement or belief is justified, it is justified as having explanatory power, predictive power, coherence with our other beliefs, simplicity and/or some pragmatic value." (Kirkham, 51)

"If a business expense is justified, then it is justified as likely to lead to better long term profits. [...] But what are statements or beliefs justified as or warranted as? ' As true' is the answer vénérable." (Kirkham, 50-51)