Olvasónapló

"A valóságban ugyanis éles ellentét van egy olyan feltételezett oktatás között, amelyet az a szándék vezérelne, hogy — állandó és módszeres magyarázat révén — a minimumra csökkentse a kóddal kapcsolatos félreértéseket, és azon oktatási módok között, amelyek mentesíthetik magukat az üzenet kódjának tételes megtanításától, mert — valamiféle alapvető hallgatólagos megegyezés folytán — csakis olyan közönséghez szólnak, amelyet az észrevétlen familiarizáció már jó előre fölkészített a hallgatólagos célzások megértésére. Az a pedagógiai munka tehát, amelyet kifejezetten az az igény irányítana, hogy módszeresen növelje hatásfokát, tudatosan törekedne arra, hogy csökkentse az üzenetkibocsátás szintje és a befogadás szintje közötti távolságot. Ezt többféleképpen valósíthatja mez: vagy úgy, hogy oly módon emeli a befogadás szintjét, hogy az üzenettel együtt az üzenet megfejtésének kódját is a befogadó rendelkezésére bocsátja, mégpedig olyan kifejezésformában (szóban, írásban vagy mozdulatok...

"...a pedagógiai tevékenységnek sohasem csak egy tartalmat kell átadnia, hanem el kell fogadtatnia e tartalom értékét is." (Bourdieu, 30)

"Az előkelő távolságtartás, a mértéktartó fesztelenség és a mesterkélt természetesség alkotják minden nagyvilági kód lényegét, s mindez élesen szemben áll a népnyelv kifejező erejével és expresszionizmusával, amely olyasmiben nyilvánul meg, hogy ez a nyelv előszeretettel ugrik át egyik egyedi esetről a másikra, az illusztrációról a parabolára, nem szereti a patetikus előadásmódot vagy az érzelmek dagályosságát, kedveli a csúfolódást, a jókedvet és a malacságokat. E sajátosságok azon osztályok létezési formáit és beszédmódját jellemzik, amelyek sohasem rendelkeznek teljesen azokkal a társadalmi feltételekkel, amelyeknek alapján különbséget tehetnek az objektív lejegyzés és a szubjektív megjegyzés között, vagy a látott tárgy és aközött, ami a látott tárgyból a választott nézőpontnak tudható be." (Bourdieu, 20)