Olvasónapló

"...a tartalmilag szubjektív elemek kölcsönös egymáshoz viszonyulásuk formájában szert tehetnek arra, vagy jelenthetik azt, amit objektivitásnak nevezünk." (Simmel, 100)

"Kétségtelen, hogy bármely tétel igazsága csak olyan kritériumok alapján ismerhető fel, amelyek eleve biztosak, általánosak, s túlnyúlnak az egyedin; ezek a kritériumok korlátozódhatnak egyes területekre, s legitimációjukat meríthetik náluk is magasabb kritériumokból; ily módon ismeretek sora épül egymásra, melyek mindegyike csak valamilyen másik ismeretet feltételezve érvényes. Csakhogy egy ilyen sornak, hogy ne a levegőben lebegjen, sőt egyáltalán hogy lehetséges lehessen, valahol kell lennie egy végső alapjának, egy olyan legmagasabb rendű instanciának, amely igazolja az összes többi tagot, miközben maga nem szorul ilyen igazolásra. Ebbe a sémába kell betagozódnia tényleges megismerésünknek, ez a séma köti hozzá e megismerés minden feltételtől függő és viszonylagos elemét immár nem feltételtől függő tudáshoz. Csakhogy azt sohasem tudhatjuk meg, mi is lenne ez az abszolút ismeret." (Simmel, 84)

"...igen gyakran azért vélünk szeretni valakit, mert bizonyos tulajdonságokat lelünk fel benne — miközben pedig csakis azért ruházzuk fel ilyenekkel, mert szeretjük; vagy amikor erkölcsi parancsokat vezetünk le vallási dogmákból, jóllehet valójában azért hiszünk az utóbbiakban, mert az előbbiek élnek bennünk." (Simmel,  69)