Olvasónapló

"As if the political irrationality of Stalinism were decipherable without the codex of the economic rationality of disciplined productivity, the capitalist imperative that speaks out unaltered within state socialist politics as the systemic unconscious." (Adamczak, 49)

"A látszat ellenére ez a húsz perc sokkal nehezebb. Van valami lelkünk mé­lyén, ami jobban irtózik az igazi odafigyeléstől, mint a test a fáradtságtól. Ez a valami sokkal közelebb áll a bűnhöz, mint a test. Ezért valahányszor odafigyel­tünk igazából valamire  –  a bűnt, a rosszat győzzük le magunkban. Ha ezzel a szándékkal fordítunk figyelmet valamire, egy negyedórányi figyelem felér sok „jócselekedettel”. [akédia?] A figyelem azt jelenti, hogy leállítjuk gondolkodásunkat és disponibilissé (be­fogadásra képessé) tesszük; üressé és áthatolhatóvá annak a tárgynak a részére, amelyre figyelünk. Figyelni annyit jelent, mint a már megszerzett ismereteket a gondolkodás kö­zelében tartani, de visszafogni, egy alsóbb szintre szorítani. Kell gondolat, de úgy kell viszonyulni a sajátos és már előbb megformált gondolatokhoz, mint az az ember, aki egy hegyen állva előre néz és ugyanakkor  –  anélkül, hogy nézné  –  maga alatt látja az erdőket és réteket. Legfőbb, hogy a...

"Az olyan akarat, mely a fogakat összeszorítja, mely szenved is, ha kell, fontos lehet a kézimunkát tanuló inas esetében, de haszontalan  –  minden közhiedelem ellenére  –  a tanulmányokban. Az értelmet csak a vágy vezetheti. Hogy megszü­lessék a vágy, kell hogy legyen gyönyör és öröm. Az értelem csak az örömben terem gyümölcsöt. Az öröm a tanulásban ugyanolyan fontos, mint a légzés futás közben. Ahol ez hiányzik, nincs tanuló, csak annak az inasnak nevetséges ka­rikatúrája, aki az inasévek végén egyszerűen nem ismeri szakmáját." (Weil, 750)

"megfeszíti figyelmét egyedül azért, hogy képes legyen az igazságot jobban megragadni" (Weil, 749)

"A tanulás igazi és szinte egyetlen célja, ha manapság ez feledésbe is merült, éppen a figyelem képességének növelése." (Weil, 784) Vigilia, 1985/9

"Csakhogy a leninizmus kizárólagosítása esetében Lukács és a keleti pártszervezetek (nyugati kísérletek is voltak) a „sikert” a hatalomszerzés és -megtartás sikerében mérték. Vagyis a Párt politikai ön- és akaratérvényesítésének a sikereként. Aminek azonban (és erről a legfájóbb, hogy Kardos András nem szól) semmi köze a kommunizmushoz, hiszen ez, ismétlem, éppenséggel nem pusztán a pártok, hanem az állam elhalását prognosztizálta. (Én ezért figyelem minden kedves elvtársam és barátom a leninizmus felélesztésére tett kísérletét aggodalommal.)" (Sipos B., 48)

"A kommunizmus egyenlősítő projektjének legfőbb célját, a kétkezi és szellemi munka elválasztásának a megszüntetését, az embereket egymástól elválasztó legfőbb törés betemetését nem lehet „biztosítani”, mert – bár a halhatatlan szavak szerint „minden ember egyenlőnek születik”, az, hogy „mégis mindenütt láncokat visel”, nem múlasztható el puszta szóval, felülről, azaz – ezt nem biztosítani, hanem kivívni kell: politikai, pedagógiai, kulturális, morális, filozófiai leleményt, akár virtuozitást igényel: intervenciót, militáns dekonstrukciót, életformák forradalmát. Ismeretes, hogy a valódi önkormányzatiság megvalósítása érdekében kell(ett volna) elhalnia az összes államnak és minden képviseletiségnek; ezt követelték – Lenin ellen – már a kronstadti lázadók 1921-ben, de ennek helyreállítására tett kétségbeesett kísérletet a nálunk máig zavarosan félreértett Mao is a kulturális forradalommal." (Sipos B., 47)

"Soha nem írnék gimnáziumi tankönyvet, mert nem értek hozzá, de nem győzök csodálkozni azon, hogy a középiskolai történelemtankönyvekben szerepelnek a várjobbágyok. Nálam nagyobb barátja nemigen van Magyarországon a várjobbágyoknak, hiszen ebből írtam a kandidátusi disszertációmat, ez indított el az akadémiai pályámon, de hogy mit keresnek a középiskolai tankönyvekben, azt nem értem. Nem hiszem, hogy érdekelne a történelem, ha a mai tankönyvekből kellene tanulnom." (Zsoldos Attila, Mozgó Világ, 2025/6. 37.) 25-37. Balázs Zsuzsanna interjúja.