Olvasónapló

"A jövőnk rajtunk múlik, nem függünk semmiféle történelmi szükségszerűségtől. Vannak azonban olyan jelentős társadalomfilozófiák, amelyek ellentétes véleménynek adnak hangot. Azt állítják, hogy mindenki arra törekszik, hogy előrejelezze a bekövetkezendő eseményeket; hogy nyilvánvalóan megengedhető egy hadvezér számára, hogy megpróbálja előre látni egy csata végkimenetelét; hogy elmosódnak a határok egy ilyen előrejelzés és a történelmi próféciák között. Azt állítják, hogy általában véve a tudomány feladata az, hogy előrejelzéseket tegyen, vagy pontosítsa és biztosabb alapokra helyezze mindennapi előrejelzéseinket; és hogy a társadalomtudományoknak kiváltképpen az a feladata, hogy hosszú távú történelmi próféciákkal lásson [sic!] el bennünket. Úgy vélik, fölfedezték a történelem törvényeit, amelyek lehetővé teszik, hogy megjövendöljék a történeti események folyamát. Az ilyen követelésekkel fellépő különféle társadalomfilozófiákat a historicizmus elnevezéssel jelöltem." (Popper...

"A racionalizmust ezzel szemben Popper egyszerűen olyan viselkedési attitűdként határozza meg, mely kész arra, hogy «meghallgassa a kritikai érveket és tanuljon a tapasztalatból». A racionalizmus ezek szerint hit abban, hogy az érvek és a gondos megfigyelés segítségével az emberek egyetértésre juthatnak. Alapja a tudományosság, mely az igazság és az objektivitás keresésében kooperációt tesz szükségessé." (Kelemen, 5) A Popper-idézet forrása: The Open Society..., 1963. II., 233.

"Lukács irracionalizmus-fogalmának értelmezéséhez szükség van az értelem és az ész klasszikus distinkciójára, hiszen az ő elemzésében az irracionalizmus azon a ponton születik, ahol nyilvánvalóvá válnak a pusztán értelemszerű gondolkodás korlátai, s ugyanakkor nehézségekbe ütközik az értelem szintjéről az ész szintjére való áttérés. Az irracionalizmus annál az útelágazásnál jelentkezik, ahol a megismerés előtt tornyosuló akadályok csak a dialektikus ész segítségével len­nének legyőzhetők. «Értelem és megismerés egyenlősítése, az a felfogás, hogy az értelem korlátai a megismerésnek általában korlátai, az »észfelettiségnek« (az intuíciónak stb.) beállítása ott, ahol az ésszerű megismeréshez való továbbhaladás lehetséges és szükséges: ezek a filozófiai irracionalizmusnak legáltalánosabb ismertetőjegyei.»” (Kelemen, 4-5) A Lukács-idézet Az ész trónfosztásából van, 1965, 72. o.

"Ezért arra kell emlékeztetni — még akkor is, sőt elsősorban akkor, ha a szellem emberei lépnek a politika színpadára —, hogy a politikának, mint a véges szférájának, meg kell adni ugyan a neki járó jogokat, ám a kontingens történeti pillanatot nem szabad oly mértékben abszolutizálnunk, hogy elfeledjük a szellemet s az igazságot. S ha ezt nem feledjük, s a politika szerepét a változtatásban nem becsüljük mértéktelenül túl; ha az egyesre pillantva, az általánosra is pillantunk, az egyesben az általánosra pillantunk; ha a végest az őt megillető helyre utaljuk — akkor még a valóban gyökeres változást is jobban előmozdíthatjuk." (Fehér, 81)

"Egy olyan hermeneutikai közösség eszméje, melynek tagjai önmaguk vé­gességének és történetiségének tudatában, egymással dialogikus viszonyban állva, egymás iránt nyitottak, tudják és akarják egymást meghallani, tudnak és képesek egymással kommunikálni, nem utolsósorban pedig nem a vezér és a követő viszonyában állnak egymással – egy ilyen közösség eszméje az osztály nélküli társadalom – tetszetős, ám a valóságtól elrugaszkodott s önmaga ellentétébe, zsarnoki elnyomásba torkolló – utópiájának nem pusz­tán konkuráló alternatívája, de – épp ezáltal – egyúttal (egy a német filozófiai szaknyelvben használt kifejezéssel élve) utódfogalma [Nachfolgebegriff] is." (Fehér, 509)

"Az emberek, akiknek az élet nagy kérdéseire tájékozódási pontokat nyújt a filozófia: ezek az emberek alkothatnak közösséget. Róluk mondható, hogy közös világuk, szellemi világuk van. A világ különben, melyben a hétközna­pokban élünk, csupán instrumentális értelemben közös. Amint az élet nagy kérdései jönnek szóba – föltéve, hogy kinek-kinek egyáltalán szóba jönnek – a világok közössége hirtelen megszűnik, s mindenki belép a maga egyedi világába. A közösség tehát szellemi. Közösséget persze – mint említettem – nemcsak a filozófia teremt, ott van az irodalom, a hagyomány, a szokások és erkölcsök. Ám a filozófia – a körvonalazott értelemben – paradigmatikus közösséget képes teremteni." (Fehér, 507)

"A filozófus politikai állásfoglalásának hordereje tehát abban áll, hogy a cselekvésben is az igazság őrzője, nem pedig az igazság nélküli cselekvés lovagja. [...] Amiről szó van, nem annyira a filozófiának a praxisban történő megvalósítása, mint inkább az igazságnak a jelenléte – a praxisban is.” (Luigi Pareyson, idézi Fehér M. István: Nemzet, filozófia, tudomány. A hazai filozófiai munkálkodás ágai és jelentősége, Existentia, 1992., 504.)

"What I do think is this, if a philosophy is to bring happiness, it should be inspired by kindly feeling. Now, Marx is not inspired by a kindly feeling. Marx pretended that he wanted the happiness of the proletariat, what he really wanted was the unhappiness of the Bourgeois. And it was because of that negative element, because of that hate element, that his philosophy produced disaster. A philosophy which aims to go good must be one inspired by kindly feeling, and not by unkindly feeling. (Bertrand Russell) https://youtu.be/xL_sMXfzzyA?si=p66i6S8Mw6-egp8j