Olvasónapló

"E közös, interszubjektív világot elsősorban a magyar állampolgársággal (is) rendelkezők, az önmagukat valamilyen értelemben magyaroknak tekintők, a Magyarország területén élők és a magyar anyanyelvűek formálják. E közös világ mégsem zárt, bár jól közelíthető e csoportok összegeként vagy uniójaként." (Éber Márk)

Kirkham definíciói (igazsághordozók, illetve ilyen jelöltek) sentence token: a mondat fizikai megvalósulása sentence type: az azonos jelentésű sentence tokenek összessége (transzlingvális) proposition: a mondatok ideája, információs tartalma, mely akkor is létezik, ha soha nem mondják ki (írják le) utterance: cselekvés, egy sentence token létrehozásának aktusa (nem transzlingvális) assertion: egyfajta utterance, amely információt közöl kijelentő sentence tokennel (nem transzlingvális) statement: szándékosan többértelmű kifejezés, amely bármelyik fentire vonatkozhat belief: mentális entitás (nem igazán definiálja ennél jobban) (Kirkham, 56-58)

"A tét nem egyszerűen a gyermekek jólléte, hanem a világgal való kapcsolatuk vagy annak elvesztése." (Gloviczki, 86)

"Ropsin (Borisz Szavinkov, az 1904-6-os orosz forradalom terrorista csoportjának vezére) egyik regényében így fogalmazta meg az egyéni terror problémáját: gyilkolni nem szabad, feltétlen és megbocsáthatatlan bűn, de elkerülhetetlenül szükséges; nem szabad megtenni, de meg kell tenni. És ugyanezen regényének más helyén abban látja a terrorista tettének nem igazolását (ez lehetetlen), hanem végső erkölcsi gyökerét, hogy ő nemcsak életét áldozza fel testvéreiért, hanem tisztaságát, erkölcsét, lelkét is. Más szavakkal: csak annak gyilkos tette lehet – tragikusan — erkölcsi, aki tudja, megingathatatlanul és minden kétséget kizáróan tudja, hogy gyilkolni semmi körülmények között sem szabad. Vagy hogy Hebbel Juditjának utolérhetetlen szépségű szavaival fejezzük ki a végső emberi tragédiának ezt a gondolatát: «És ha Isten közém és a nekem rendelt tett közé a bűnt helyezte volna – ki vagyok én, hogy ez alól magamat kivonhatnám?»" (Lukács, 197)

"Ez az «eszköz» nem másnemű a célhoz képest (mint a polgári ideológia megvalósulásában volt), hanem a célnak magának közeledése önmegvalósulásához. Ami azt jelenti, hogy a taktikai eszköz és a végcél között fogalmilag megfoghatatlan átmenetek vannak; sohasem lehet előre tudni, melyik — taktikai — lépés fogja már magát a végcélt megvalósítani." (Lukács, 190) "A végső, az igazi mérték csakis az lehet, vajon az adott esetben való cselekvés mikéntje alkalmas-e ennek a célnak, a szocialista mozgalom értelmének megvalósítására; éspedig — mivel ezt a végcélt nem tőle minőségben különböző eszközök szolgálják, hanem az eszközök már magukban is a végcél belső vagy külső közelebbjöttét jelentik – minden eszköz jó, amelyben ez a történetfilozófiai folyamat öneszméletre, valóságra ébredésre jut, és minden eszköz rossz, amely ezt az öneszméletet elhomályosítja, mint pl. a jogrendhez, a «történelmi» fejlődés folytonosságához, sőt, akár a proletariátus pillanatnyi anyagi érdekeihez való...

"Amit azonban a júniusi ellenforradalom tapasztalatából megtanulhattam volna, csak később, több mint tíz évvel később ismertem fel: ennek a társadalomnak mai ellentétei, adott harcai közepette az ember nem választja a helyét, hanem kikerülhetetlen morális kényszerrel adva van a helye a forradalmi proletariátus oldalán." (Sinkó, 80) A morális válság konklúziója?

"Virtussá lett, aminek elvben elkerülhetetlen kényszernek kellett volna maradni." (Sinkó, 77) Czerny Józsefről

"Az én kezem tiszta maradt a vértől, en nem öltem, de nem tudom és eldöntetlen kérdés marad, hogy ha én is, és mindenki úgy, mint Szamuely, semmi más nem akartunk volna lenni s nem lettünk volna, mint éles kard a proletariátus kezében, s egész életünkkel csak sár és malter az épülő jövőhöz — lett volna-e Magyarországon egy fehér terror, mely mellett a proletárdiktatúra minden erőszaka eltörpül, s egy rendszer, mely azt a népet fenyegeti végső pusztulással, melynek jövője egyszer a mi kezünkben volt?" (Sinkó, 73)

"(Mert etikailag nincs semlegesség és pártatlanság: aki nem akar cselekedni, annak nem-cselekvése is lelkiismerete elé tartozó tett.) Tehát mindenki, aki a jelen pillanatban a kommunizmus mellett dönt, etikailag kötelezve van minden emberéletért, mely az érte vívott harcban elpusztul, olyan egyéni felelősséget viselni, mintha ő ölte volna meg valamennyit. Viszont mindenkinek, aki az ellenkező oldalhoz csatlakozik, a kapitalizmus további fennállásáért, a biztosan eljövendő új imperialista revansháborúk okozta pusztulásért, nemzetiségek és osztályok további elnyomatásáért stb. kell ugyanezt az egyéni felelősséget éreznie. Etikailag senki sem bújhat ki a felelősség alól azzal, hogy ő csak egyes ember, akin nem múlik a világ sora. Ezt nemcsak objektíve nem lehet sohasem biztosan tudni, mert mindig lehetséges, hogy mégis éppen őrajta múlott, hanem az etika lényege, a lelkiismeret, a felelősségérzet teszi lehetetlenné az így gondolkodást; aki nem ebből a meggondolásból dönt – és legyen ...